Skip to main content

10.25 Hirdetmény az Úr házából

OLVASNIVALÓ: 
Jeremiás 7,1-8,3

JEREMIÁS TÁMADÁSBA lendült. Az Úr Igéje jött hozzá, és megmondta neki nemcsak azt, hogy mit mondjon, hanem azt is, hogy hol. Álljon az Úr házának ajtajába, 7,2. Támadta a nép templomba vetett bizakodását, mintha az szellemi biztonságot jelentene. Vö. Izráel korábbi bizakodásával a szövetségládával kapcsolatosan, 1Sám 4,3. Ez a zavaró mozzanat nagyon súlyos megvilágításba helyezi Júda bűnét. Úgy van leírva, mint szellemi „paráználkodás", Jer 3,8; 5,7. Az, hogy Júda pogány isteneket imádott, és kánaánita pogány szertartásokat űzött, Isten szemében paráznaságnak és hűtlenségnek számított. Mégis, mindennek dacára folytonosan ezt ismételgették: „Az Úr temploma ez", 7,4, mintha a templom birtoklása lett volna az igazi odaadás és hűség fémjele.

Figyeljük meg az Úr házának igazi jellegét. Ötször jelenik meg, mint olyan hely, amelyet az Úr választott, hogy oda helyezze a nevét, 10.11.12.14.30. v. Ezért az a szentség helye volt, olyan ház, ahol ismeretes volt Isten jelenléte. Ennek fényében mennyire súlyos is volt a nemzet bűne! Isten tetteikkel kapcsolatban a következő kérdést teszi fel: „Nemde loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baálnak áldoztok", 9. v. Az a ház, amelyet Istenről neveztek, rablók barlangja volt, 11. v.; vö. Mt 21,13. Azt tanuljuk itt, hogy a szent hely szent népet igényel. Különben az annak értékével kapcsolatos igények és gondolat társítások üresek, vö. 1Kor 3,16-17.

Ezekkel a gondolatokkal szemben figyeljük meg az engedelmességre való felszólítást, 21-23. v. Isten nagyon világossá tette, hogy az engedelmességben van az egyetlen reménység a helyreállításra. Enélkül minden áldozatuk és istentiszteletük üres formaság. „Hallgassatok az én szómra, és én Istenetek leszek, ti pedig az én népemmé lesztek." Isten Izráellel való bánásmódjának történetében az engedelmességre való felszólítás mindig megelőzte az áldozatra való felszólítást, 1Sám 15,22-23. Szükségünk van rá manapság, hogy ezt a fontos tanulságot megragadjuk. Az engedelmesség mindig az élő és elfogadható istentisztelethez vezet.

Ezeknek az állapotoknak az elkerülhetetlen következménye csak szerencsétlenség lehet. Isten templomépületek nélkül is cselekedhet. Elhagyta korábbi siloi szent helyét népének gonoszsága miatt, 12. v.; Zsolt 78,60. Ahol utálatosságaikkal találkozhatunk, és ahol tisztátalan áldozataikat bemutatták, oda ítélet fog zúdulni, 29-34. Templom, pap és áldozatok nélküli nemzetté lesznek, 13,15-16!

1Sám 4. 3 Amikor a nép visszatért a táborba, azt mondták Izráel vénei: Vajon miért vert meg minket ma az ÚR a filiszteusok által? Hozzuk el magunkhoz az ÚR szövetségládáját Silóból, hogy jöjjön közénk, és szabadítson meg ellenségeink kezéből!
Jer 3. 8 Noha paráznasága miatt elbocsátottam a hűtlen Izráelt, és válólevelet adtam neki, láttam, hogy mégsem félt hitszegő húga, Júda, hanem elment, és ő is paráználkodott.
Jer 5. 7 Ó, miért bocsátanék meg neked? Hiszen fiaid elhagytak engem, és azokra esküsznek, akik nem istenek. Bár jól tartottam őket, mégis paráználkodtak, és parázna házában tolongnak.
Mt 21. 13 Majd azt mondta nekik: Meg van írva: az én házamat imádság házának nevezik, ti pedig rablók barlangjává tettétek.
1Kor 3. 16 Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek? 17 Ha valaki Isten templomát megrontja, megrontja azt Isten. Mert az Isten temploma szent, ezek vagytok ti.
1Sám 15. 22 Erre azt mondta Sámuel: Vajon kedvesebb-e az ÚR előtt az égő- és véresáldozat, mint az ÚR szava iránti engedelmesség? Íme, jobb az engedelmesség a véresáldozatnál és a szófogadás a kosok kövérjénél! 23 Mert olyan az engedetlenség, mint a varázslás, és az ellenszegülés, mint a romlottság és a bálványimádás. Mivel megvetetted az ÚR beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.
Zsolt 78. 60 Elvetette magától silói hajlékát, a sátrat, amelyben az emberek között lakott.