MONDTÁK MÁR, hogy Jeremiás próféta könyve a szív vizsgálatára készült. Érdekes tanulmány ezzel a témával a gondolatainkban szemlélni a próféciát. Van három hivatkozás ebben a fejezetben Júda bűnének mélységes voltára. Mindegyik a szívvel foglalkozik. Az 1. versben Jeremiás kijelentette, hogy Júda bűne gyémánthegyű vastollal van szívükbe vésve. Egy fertőzés volt itt, egy mély belső vétek. A bálványimádás a külső megjelenése volt egy olyan tisztátalanságnak, amely a szívben kezdődött.
Az 5-6. versben a próféta a figyelmét az eltévelyedett bizalom és bizakodás átkára fordítja. Ahelyett, hogy az Úrban bíznának, emberbe helyezik bizalmukat és testbe helyezik erejüket. Ennek a szomorú hiányosságnak forrását a szívig lehetett nyomon követni. Itt eltávolodás történt az Úrtól. A külső magatartás ismét a belső szellemi állapotot tükrözte. A bizalom a szív dolga. „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből...", Péld 3,5-6.
De a próféta ismét mélyre hatolt, minden gonoszság ülőszékéig. A 9. versben megállapítja, hogy „Csalárdabb a szív mindennél és gonosz az". Itt csalás volt. A tévelygő lábat csalárd szív irányította. Az Úr áthatoló tekintete az emberi értések és gondolatok belső mélységeit kutatta. Ismerte Júda gonoszságát. Számunkra is igaz, hogy semmi sincsen elrejtve az Úr elől, Zsid 4,13. Milyen gonddal kell járnunk Őelőtte, akinek szemei „olyanok, mint a tűzláng", Jel 1,14.
Enyhülésképpen a gonosz szívek mélységéből felemelkedünk Isten dicsőséges menedékhelyének magasságába. Van valami csodálatos számunkra abban, ha elgondolkodunk ezen. A 12-14. vers kivisz bennünket a bűnnel teljes sötétségből a szentély dicsőségére. A „trón" az emelkedettség és tekintély elképzelését hordozza. Isten kezdettől fogva uralkodik. A bűnös szívnek ez a felismerés félelmet jelent. De a trón menedékhely! Az elítélés helye a közösség helyévé lesz. A büntetés helyett menekülés lehet. Milyen szép is lesz ez, ha összekapcsoljuk ezt a gondolatot a Zsid 4,14-16-tal. Nagy Főpapunk, Jézus, az Isten Fia áthatolt az egeken, és a trón, amely egykor rémületet jelentett szívünknek, a „kegyelem trónusává" változott. Bátran jöhetünk oda.