Skip to main content

11.03 A könyv elégetése

OLVASNIVALÓ: 
Jeremiás 36,1-32

EZ A FEJEZET fontos betekintést ad abba, hogy a próféta az üzenet beszéddel történő kifejezéséről áttér az írott szóra. Az elmondott kijelentést Báruk héber könyvtekercsbe írta. Azt úgy olvasták, hogy közben letekerték. Az irattekercs pontos tartalma nincs megadva számunkra. De megírásának oka az a reménység volt, hogy Júda megtér, és elfordul gonosz útjairól, 3. v. Isten kész volt a megbocsátásra. Azt tükrözi, hogy Isten minden lehetőséget nyitva hagyott a megtérésre, mielőtt a büntetés lezúdulna. Az ítélet valójában nem szíve szerint való.

A 4-8. vers elmondja nekünk azt a módszert, ahogyan elérték a nép fülét. Az Igét nyilvánosan felolvasták, hallotta a nép! Külön áldás volt ígérve azoknak, akik olvassák, valamint akik hallgatják és megtartják Isten Igéjét, Róm 10,17; 1Tim 4,13; Jel 1,3. Úgy látszik, mintha ez az esemény a nemzeti válság idején történt volna. A király böjtöt hirdetett a nép között, 9. v. Jojákim, bármilyen gyenge ember volt és kétségkívül alaposan tudatában volt napjai reménytelen helyzetének. Úgy gondoljuk, hogy az Igének ilyen időkben különös fontossága volt, mert akkor történt, hogy a könyvet nyilvánosan felolvasták, 10. v. Isten éppen akkor szól, amikor az üzenetre szükség van. Időzítése tökéletes.

A 11-24. v. mondja el az eseményeket, amelyek révén a tekercs a király szobájáig eljutott: Az írástudókon és főembereken keresztül az Ige mondanivalója egyre inkább terjedt. Az ezekre az emberekre gyakorolt hatás nagysága meglepő volt. Kérdezték, hogy jött létre a könyv. A kijelentéseket feljegyezték és ezek az isteni igazság kinyilvánításává váltak, 17-18. Így történt, hogy mihelyt Báruk és Jeremiás elrejtőzött, a király is meghallotta az Igét. Minő ostobaság - darabonként elégette a tekercset! De minthogy hallotta az üzenetet, viselte annak felelősségét, amit hallott. Fontos nem feledni, mennyire életbevágó számunkra, hogy figyelmet szenteljünk Isten Igéjének. „Vigyázz... hogyan hallgatod".

Az Igét ismét leírták. Isten üzenetének jelentése nem veszett el. Az Úr nemcsak Igéje felett őrködik, 1,12, hanem biztonságban megőrzi követeit is; „az Úr elrejté őket", 26. v. A 26-32. vers azt hangsúlyozza, hogy Isten el fogja mondani, amit el akar mondani, az emberi elutasítás ellenére is. Jojákim saját sorsát pecsételte meg, amikor a könyvtekercset elégette. Kezeljük józanul és imádkozva Urunk minden ihletett kijelentését.