Skip to main content

11.07 Isten dicsősége a Kébár folyó mellett

OLVASNIVALÓ: 
Ezékiel 1,1-28

ÉZSAIÁS ÚGY KÉSZÜLT fel a prófétai szolgálatra, hogy Krisztus dicsőségét látta a templomban, Ézs 6,1-4; Jn 12,41. Jeremiás úgy készült fel, hogy Isten megérintette ajkát, Jer 1,9. Dániel Isten iskolájában készült fel, Dán 1,17. Ezékiel viszont úgy készült fel prófétai szolgálatára, hogy „isteni látásokat" látott, Ez 1,1; a 2-3 fejezetben kapta a megbízatását. A szimbolikus részletek gazdagsága miatt Isten dicsőségének ez a látomása felülmúlja a Szentírásban lévő többi látomást. Mózesnek, Salamonnak és Ézsaiásnak is volt ismerete Isten dicsőségéről, amely az Isten népe közötti sátorral és templommal volt kapcsolatban, Ezékiel azonban a messze északról jövő forgószelet látta fogságának földjén.

Egy rendkívül szokatlan formájú diadalszekeret ír le, amely annyira különös volt, hogy szerkezete felülmúlni látszik a szóbeli leírás lehetőségeit. Fő támasza „négy lelkes állatból" állt, 1,5 (a 10,1-ben „keruboknak" nevezi őket), akiket értelem jellemzett az Isten akarata szerinti közvetlen parancsnak voltak alárendelve. Mindegyik élő teremtmény egyenesen előre ment, nem fordultak meg, amikor haladtak, 12. v., azt sugallva, hogy a mozgás csak észak-déli és kelet-nyugati irányban volt lehetséges de azzal képesek voltak bármilyen fontos pontot elérni.

Ezékiel látott négy kereket is, amelyek a földön történő mozgás kellékei lehettek, 15. v. A 15-21. versben leírt különleges szerkezet arra enged következtetni, hogy a négyzetes alapszerkezet mindegyik oldalán volt egy-egy kerék, kettő az észak-dél irányú, kettő pedig a kelet-nyugat irányú mozgáshoz. A függőleges mozgás is lehetséges volt, 21. v., nyilván a kerúbok szárnyainak segítségével.

Ezek a kerúbok tartották „a mennyezetet, 22. v. Efölött volt egy „királyi szék", 26. v., és még ennél is magasabban volt „egy ember formája", 26. v. Más szóval, itt szimbolikus kifejezésmód vezet el valakihez, aki magas és emelkedett, a világmindenség uralkodója, aki igazságos ítéletben jön el Izráel és a nemzetek közé, mégis mindezt irgalom mérsékli, amely abból látható, hogy van egy „szivárvány, amely a felhőben szokott lenni esős időben".

Egy ehhez hasonló látványt sohasem lehet elfelejteni. Ez hatást gyakorolt Ezékiel ezt követő szolgálatára, ugyanolyan módon, mint ahogyan az a világosság, amelyet Pál apostol látott megtérésekor, alakította későbbi apostoli szolgálatát, Csel 22,6-9, 1Kor 9,1; vö. 2Pt 1,16.