Skip to main content

11.14 Az őrálló felelőssége

OLVASNIVALÓ: 
Ezékiel 33,1-21

EZÉKIEL NEM LEHETETT passzív szemlélője az Istentől kapott látomásoknak és üzeneteknek. Ezekben a látomásokban és üzenetekben erkölcsi és szellemi dolgokat kellett továbbadnia. Nehéz felelősség terhelte a prófétát, hogy az embereket figyelmeztesse: meneküljenek az eljövendő harag elől; vö. Mt 3,7.

Isten egy közönséges képet használt a 2-6. versben. Amikor az ellenség beözönlése küszöbön áll, a trombitával rendelkező őrálló felelőssége, hogy a védőket figyelmeztesse. Manapság bonyolultan kifinomult radar- és műhold-berendezések tartanak szüntelen őrséget, modern telekommunikációs és kompjuter-rendszerekkel együtt, közvetlen tájékoztatást szolgáltatva a nemzetek vezetőinek, amikor zavart észlelnek. De az ÓSZ-ben a megfigyelő ponton egyetlen őrszem volt, trombitájával csak ez állt rendelkezésre. Ez a kezdetleges rendszer két módon hiúsulhatott meg. (I.) Az emberek nem zavartatták magukat, hogy induljanak a trombita riasztására, 4. v.; ekkor elszenvedték a bekövetkező csapást. (II.) Ha az őrálló nem fújta meg trombitáját; akkor ő a felelős Isten előtt a következményekért, 6. v.

Ezeket az egyszerű észrevételeket alkalmazták a 7-9. versben. Ezékiel volt az őrálló, Istentől kapva a figyelmeztetés üzeneteit. A bajnak két lehetősége volt. (I.) A próféta elmulasztja, hogy figyelmeztesse az embereket, 8. v., ahogyan Jónás, amikor elmenekült az Úr színe elöl, Jón 1,2-3. (II.) Az emberek hallhatják, de nem mozdulnak a figyelmeztető üzenetre, 10. v. A próféta teljesítette felelősségét, de az emberek elszenvedték az Úr ítéletét. Az ÓSZ-ben a törvény után az önigazultság nem törölte el a bűnt; de ha egy ember elfordult a bűntől, akkor az életre vezethetett. Ezek a rendkívül fontos alapelvek a 12-16. versben vannak kifejtve. Az emberek panaszkodtak, hogy „Nem igazságos az Úrnak útja", 17. v.; kritizálták az Urat, mert nem üdvözít mindenkit, tekintet nélkül a megtérésre, vagy más dolgokra.

Az evangélista az őrálló, aki előáll, hogy figyelmeztesse az embereket, közeledik az ítélet, ha meg nem térnek és nem hisznek, ApCsel 20,21; vö. 26. v. Ahogyan őrállóként és Krisztus követeként Pál is arra törekedett, hogy meggyőzze az embereket, 2Kor 5,11.18-21. A mi felelősségünk, hogy meggyőzzünk embereket az Igével, amely hatásosan munkálkodik, de kerüljük el az ékesszólást és szórakoztatást, amely Isten Szellemét megszomorítja.

Mt 3. 7 Amikor pedig látta, hogy farizeusok és szadduceusok is sokan jönnek hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, így szólt hozzájuk: Mérges kígyók fajzatai! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek Isten eljövendő haragja elől?
Apcsel 20. 21 Mind zsidóknak, mind görögöknek bizonyságot tettem az Istenhez való megtérésről és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hitről.
2Kor 5. 11 Ismerve tehát az Úr félelmét, embereket nyerünk meg, Isten előtt pedig nyilvánvalók vagyunk; remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyilvánvalók vagyunk.
2Kor 5. 18 Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket magával Jézus Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. 19 Mivel Isten az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítva nekik bűneiket, és ránk bízta a békéltetés igéjét. 20 Krisztusért járva tehát követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel. 21 Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.