Skip to main content

11.15 Helyreállítás a kiszáradt csontok völgyében

OLVASNIVALÓ: 
Ezékiel 37,1-28

EZ A FEJEZET két részre oszlik. Az első rész Izráel jövőbeli nemzeti és szellemi helyreállításával foglalkozik, 1-14. v. A második rész a nemzetnek az országban történő egyesülésével foglalkozik a Messiás, Isten Szolgája és Királya uralmával, 15-28. v.

Az ÓSZ látomásos példázatai éppen olyan elevenek, mini az Úr szóbeli példázatai az ÚSZ-ben.  A nemzet halott volt - olyan halállal, amely a babiloni fogság idejétől kezdve egészen a jelenkor napjaiig tart. Akármilyen megújulás történt is Círusz alatt, amikor a fogságból némelyek visszatértek, hogy felépítsék a templomot, Ezsd 1,3, és amikor később némelyek visszatértek, hogy megékítsék a város falait, Neh 2,5, az nem szerepel ebben a látomásban. Ez a látomás az olvasót sokkal inkább a pogányok idejének végére viszi, amikor Izráelt a kivágott ágakhoz hasonlóan újra beoltják, hogy újra éljenek, Istennek gyümölcsöt teremve, Róm 11,17-24.

Természetesen a nemzet sohasem tekintette magát halottnak, de Ezékiel Isten nézőpontjából látta őket. Ugyanilyen módon a farizeusok is azt gondolták, hogy látnak, miközben valójában vakok voltak, Jn 9,39-41. Manapság Izráel nemzete furcsának gondolja, ha halottként írják le. Isten gondolatai és szempontjai nem azonosak az emberekével. Az 5-10. versben egy jövőbeit csoda van leírva; a halál állapota (ahogyan a nemzetek között vannak - a „sírokban" a 12. vers szerint) szellemi életté változott (az országban, 14. v.). Az Úr úgy írta le ezt, hogy „egybegyűjtik az Ő választottait a négy szelek felől", Mt 24,31.

A fejezet második része, a 15-28. v. azokat mutatja, akik részt vesznek a helyreállításban. Salamon életének végén bálványai azt eredményezték, hogy Isten kijelentette: el fogja szakítani a királyságot Salamon kezéből, megőrizve „egy törzset" Dávidért és Jeruzsálemért, 1Kir 11,30-39. Ez megtörtént az 1Kir 12,16-33-ban, és fennállt ezután addig, amíg az északi tíz törzset fogságba nem vitték a 2Kir 17,18-ban. Csak a jövőben fog Júda és Izráel egy királyságban egyesülni, két fa egyesítéséhez hasonlóan, Ez 37,17, úgy, hogy „az én szolgám, Dávid", mint Messiás és Pásztor lesz felettük, 24. v. Lásd Jer 31,31, amikoris életbe lép az új szövetség Izráel és Júda egyesített házával.

Ma sajnos a keresztyének között fennáll a megosztottság, de az Úr vágya az, hogy „egyek legyenek", Jn 17,22.