Skip to main content

11.19 Nabukodonozor álomképe

OLVASNIVALÓ: 
Dániel 2,31-49

A DIKTÁTOR PROBLÉMÁJA, 1-30. v. Dániel most már fel volt készülve, hogy álmok tolmácsolójaként szolgáljon Istennek. A babiloni királyságnak szinte a kezdetétől fogva azon töprengett a király, aki minden erejét és nagyságát egy korlátlan hatalom megalapozására fordította, hogy milyen lesz királyságának jövője az ő halála után, 29. v. Isten, hogy megmutassa, hogy végül is az isteni akarat fog teljesülni, megadta neki az álmot arról a fémkolosszusról, amely hirtelen porba omlott. A király tudta, hogy bölcseinek voltak módszereik valamilyen álomfejtésre; ezekben bízva ragaszkodott ahhoz, hogy ismertessék vele az álmot, valamint annak megfejtését. Látszott, hogy nem felejtette el az álmot; csupán ezt a benyomást keltette bölcseiben. Látni akarta, hogy vajon az álomról adott leírásuk helyes-e, hogy bízhasson magyarázatukban. Csak Dániel tudta ezt megtenni. A négy fiatalember imával, dicsőítéssel és hálaadással töltötte az éjszakát, 18-23, amikor a dolog Dániel előtt feltárult.

Az álom, 31,55. v. Ilyen óriási szobrok nem voltak ismeretlenek Egyiptomban és Babilonban (lásd 3,1). Az arany és kevésbé nemes fémek sora nem keltett félelmet a király szívében; félelmét inkább az okozta, hogy a szobrot hirtelen összezúzta egy kő, amely megnövekedett és betöltötte az egész földet.

A magyarázat, 36-49. v. A király ott volt, ahol akart lenni vágyakozó, töprengő állapotában - a csúcson, amennyire csak az arany értékes. A másik három őt követő királyság (a méd-perzsa, a görög és a római) mind alacsonyabbrendű. De az emberek hiábavaló dicsősége nem tarthat örökké. A politikai hatalom mélyre süllyedése csak isteni ítéletre érdemes. Három királyság tovatűnt az idővel, de a politikai hatalom csúcsa megérett a jövőbeli ítéletre a Kőszikla, az Úr Jézus által, aki eljön hatalomban és dicsőségében, hogy megalapítsa örökkévaló királyságát és uralkodjon a földön. Nabukodonozor megvallotta, hogy Isten „az isteneknek Istene", 47. v., nem pedig egy a sok közül, de az csak üres kijelentés volt. „A pogányok ideje" utáni áldott beteljesülés adjon bátorságot ma a hívőknek, ismerve Istennek a jövőre vonatkozó nagy céljait, bár látják a nemzetek növekvő sötétségét.