AZ ARANYSZOBOR, 1-7. v. A király gőgje, mint „az arany fejé", azt eredményezte, hogy eltávozott az álomkép értelmezésétől, és úgy tekintett saját királyságának dicsőségére, mintha örökké fennállna, felállíttatta tehát ezt a szobrot teljesen aranyból. Arany volt a fejénél és arany a lábánál - ez a lábujjak vas-cserép keverékének elutasítása, és hitvány akaratlan utánzata a menyasszony szerelmesével kapcsolatos bizonyságtételének: „Az Ő feje, mint a választott drága megtisztított arany... Az Ő szárai... tiszta arany talpakra fundáltattak", Én 5,11-15. Számunkra Krisztus mindenek felett való, vagy a világi politika is leköti vonzalmunkat? Milyen könnyen becsaphatók voltak a Nabukodonozor uralma alatt leigázott népek - azonnal imádták azt a zene megszólalásakor, legfeljebb kiegészítve egy másik istennel, amelynek már addig is szolgáltak,1Kor 8,5-7.
Az isteni megszabadítás eszközei, 8-27. v. Dániel három társa hűséges maradt Istenhez, kiváltva a király „haragját és felgerjedését", 13. v., és leleplezve a testnek átkos törekvését, amely mindenáron szeretné fenntartani azokat a jogokat, amelyeket a király önmagának megkövetelt. A három férfi Istenben bízott, 17-18. v., de azt nem tudták, hogy Istennek mi az akarata ebben a dologban. Amikor azonban benne voltak a tűzben, megoltották a tűz erejét hit által, Zsid 11,3, ez pedig egy negyedik férfi által valósult meg: „a negyedik ábrázata olyan, mint valami istenek fiáé", Dán 3,25. Úgy gondoljuk, hogy ez egy ÓSZ-i krisztofánia volt - Krisztus megjelenése testben való eljövetele előtt. Nem kétséges, hogy a király úgy gondolta, hogy ez csupán az ő isteneinek egyike, de mivel ezeknek hatalmuk nincsen, mi azt fogadjuk el, hogy „az Isten Fia" volt, valódi mivoltában.
Nabukodonozor vallomása, 28-30. v. előkerülve, ezeknek a férfiaknak a haján és ruházatán nem volt jele annak, hogy tűzben voltak, 27. v. Ez a szabadulás előképe lzráel jövőbeli megszabadulásának a nagy nyomorúságból, és valóban bátorítást jelent minden idők szentjeinek. Ez a három ember megmenekült, de azok az emberek, akik a kemencébe vetették őket, elpusztultak, 22. v., mint a vadállattal is történni fog a nagy nyomorúság végén, Jel 19,20. Nabukodonozor vallomása, hogy „Áldott ezeknek Istene...' félúton van az első vallomás, Dán 2,47, valamint az utolsó vallomása között, 4,2-3; mindegyik javuló tendenciát mutat.