ISTEN SZEMPONTJÁBÓL A NEMZETEK VADÁLLATOK, 1-8. v. Dánielnek öreg korában kezdődtek a látomásai, és ezek angyali magyarázatot igényeltek. Közvetlenül a babiloni királyság vége előtt Isten megengedte szolgájának, hogy a nemzeteket az Ő szempontjából lássa. Hisszük, hogy a négy vadállat a 2. fejezetben leírt álomképben lévő négyféle fémnek felelt meg. Az oroszlán Babilont jelképezi, a medve a méd-perzsa birodalmat, a leopárd Görögországot, az utolsó, meg nem nevezett vadállat pedig Rómát. Ezeknek az állatoknak a jellemvonásai megfelelnek a négy királyság jellegzetességeinek. Ezeknek a jellegzetességeknek azonban mindegyike megjelenik az utolsó vadállatban, Jel 13,2. A Gyülekezet korszaka nem témája a próféciának, úgy, hogy a Dán 7,7-8-ban szereplő Római Birodalom még az Úr ittléte előtt kezdődik (átíveli a gyülekezeti korszak „prófétai kihagyását"), és a jövőbeli hét esztendővel fejeződik be az Úr dicsőséges királyságának felállítása előtt. Ez megfelel a Jel 17,8-nak: „A fenevad, amelyet láttál, volt (amikor az Úr itt volt) és nincs (amikor a Gyülekezet van itt), noha van (a kis szarv, az elragadtatás után)".
A vadállatot megölik és Isten királyságát felállítják, 9-14. v. Dániel egy trónt lát a mennyben, egy tüzes szekeret, amely ítéletre készült, amelyet egy isteni Személy foglalt el abszolút tisztaságban, körülvéve szolgálók sokaságával, ami a Jel 4-5-re emlékeztet bennünket. A kis szarvnak és a politikai rendszernek, amely felett uralkodott, vége volt - a kis szarv „tűzbe vettetett", vö. Jel 19,20. Ezután felállítják Isten királyságát dicsőségben és ragyogásban, Összes ellenségét pedig kivágják és elpusztítják, Mt 13,41-43. A hamis tanítók kerülik itt az ítélet témáját, inkább beszélnek a mindent átható szeretetről, amely átformálja a világot; de a Szentírás teljes az isteni világméretű ítélet témájával. Ezután az Emberfiának „hatalmat, dicsőséget és királyságot" adtak.
A negyedik királyság természete, 15-28. v. Dánielnek meg kellett kérdeznie az angyalt a negyedik vadállat és a kis szarv értelmével kapcsolatban, 19-20. v. Az adott leírás az elragadtatás utáni nagy nyomorúság idejének felel meg, amikor az utolsó politikai hatalom legförtelmesebb csúcspontját éri el, 24-26, és megérik az azonnali ítéletre. Ma minden vallásos és politikai rendszerrel kapcsolatban mondhatja ezt nekünk Isten: „Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben", Jel 18,4.
Jel 13. 2 A fenevad, amelyet láttam, hasonló volt a párduchoz, lába, mint a medvéé, és szája, mint az oroszláné; és a sárkány átadta neki az erejét, trónját és nagy hatalmát.
Jel 17. 8 A fenevad, amelyet láttál, volt és nincs, feljön az alvilágból, és veszedelemre megy. És a föld lakói, akiknek neve nincs beírva az élet könyvébe e világ alapítása óta, csodálkoznak, látva a fenevadat, hogy volt és nincs, de megjelenik.
Jel 19. 20 És foglyul esett a fenevad és vele együtt a hamis próféta, aki a jeleket tette előtte, amellyel megtévesztette azokat, akik a fenevad bélyegét felvették, és akik imádták annak képmását. Mindkettő élve vettetett a kénkővel égő tüzes tóba.
Mt 13. 41 Az Emberfia elküldi angyalait, és az ő országából összegyűjteti mindazokat, akik botránkozásokat okoztak, és akik gonoszul cselekedtek. 42 Bevetik őket a tüzes kemencébe: lesz ott sírás és fogcsikorgatás. 43 Akkor az igazak fénylenek, mint a nap az ő Atyjuk országában. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!
Jel 18. 4 És hallottam egy másik hangot a mennyből, amely ezt mondta: Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és csapásai ne érjenek titeket!