Skip to main content

11.26 Dániel harmadik látomása - a hetven hét

OLVASNIVALÓ: 
Dániel 9,1-27

DÁNIEL KÖZBENJÁRÁSA SÜRGŐS HELYREÁLLÍTÁSÉRT, 1-20.v. Dániel fogságban élte végig azt az egész 70 éves időszakot, amelyet Jeremiás megjövendölt, Jer 25,12. Ez a korszak a végéhez közeledett, amikor Dárius volt a király, így Dániel felismerte a helyreállítás idejét. Bízott Isten ígéreteiben, tudta, hogy Isten közbe fog lépni olymódon, hogy vissza lehet térni és felépíteni a templomot. Ennek ismeretében tehette a próféta, hogy arcát Istenhez emeli imádkozva, könyörögve, böjtölve és bűnvallással, nemcsak saját bűnei miatt, hanem az egész zsidó nép bűnéért. Megvallotta, hogy a nemzet nem hallgatott a prófétákra, 6. v. , hogy az Úré „az irgalmasság és a bocsánat", 9. v.; hogy az átok igazságosan volt rajtuk Mózes törvénye szerint, Dán 9,11.13. v. A bűnvallás a 15. versben fejeződik be, az imádság pedig a 16. versben kezdődik; a hangsúly a „Te" városodon, a „Te" szentséges hegyeden, a „Te" szent helyeden és a „Te" neveden van.

Az azonnali válasz, 21-23. v. Isten beavatkozása nem késett; „még szóltam és imádkoztam... mikor az a férfiú, Gábriel... megilletett engem". Mennyire jellemző ez Isten irgalmára és kegyelmére! Isten már imádságunk elején megkezdi a választ. Isten meg is ígérte: „mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam", Ézs 65,24. Dániel „nagyon szeretett", vagy „nagyon kedves" volt; Dániel élete és hűsége kedves volt Istennek, kívánatos volt imája és szolgálata.

A végleges helyreállítás, 24-27. v. Az akkori esemény (a hetven esztendő vége) átalakult próféciává, amely a hetven hétnek, vagyis a 7-évek csoportjának a végével kapcsolatos, amely összesen 490 évet tesz ki. A 24. versben áldások vannak felsorolva, amelyeket a zsidókra vonatkozóan kell érteni, amikor belépnek a messiási Királyságba. Ez előtt az esemény előtt 69 hétnek (483 évnek) kell eltelnie a Jeruzsálem újjáépítésére kiadott parancs, Neh 2,1-11, és azon idő között, amikor az Urat megfeszítik. A 26. versben szereplő „nép", amely elpusztítja a szentélyt, a rómaiak, amely meg is történt Kr. u. 70-ben, de ezután a prófécia átlépi a gyülekezeti korszak „kihagyását", egészen a vég idejéig, amikoris „a következő fejedelem" az újra erőre kapó Római Birodalom uralkodójára vagyis a Jel 13,1-8 vadállatára vonatkozik. A 27. versben leírt 70. év második felét bálványimádás és nyomorúság jellemzi, amíg el nem pusztul a pusztító.