Szomorú átmenetel történt a kiválóság helyzetéből a halál helyzetébe, amikor Efraim, mint vezető, átpártolt Baál imádásához.
Ahogyan Efraim istenei csak saját kezének múlandó csinálmányai voltak, Hós 13,2. v., úgy fog eltűnni az előkelő törzs is, Hós 13,3. v. Az emberek imádatuk tárgyához hasonlóak lesznek! vö. 2Kor 3,18
Szigorú figyelmeztetést intéz hozzájuk, Hós 13,4-5. Alig jutottak hozzá Isten jótéteményeihez, máris elfelejtkeztek róla, Hós 13,6. Így ítéletet vonnak önmagukra. Csendben, hirtelen és haraggal tönkre fogja tenni őket, Hós 13,7-8. Meg kell tanulniuk, hogy Isten megvetése büntetést von maga után az Ő részéről! Ez az ítélet valójában önpusztítás, Hós 13,9. Mégis van Jahveban segítség és reménység, de csak ha térdet hajtanak szuverenitása előtt, Hós 13,10. Vád alá helyezték, az ügyet lezárták, meg van minden bizonyíték és fel van jegyezve a bűntény, Hós 13,12.
A halál fájdalmai lepik meg, mint azt az asszonyt, aki megpróbál világra hozni egy gyermeket, amely nem akar természetes úton megszületni, Hós 13,13.
Hirtelen kijelentés szakad fel Jahve szívéből, most nem, mint bírótól, hanem mint szabadítótól. A haláltól elveszi zsákmányát. Az Úr úgy fogja előhozni a nemzetet, mint újonnan születettet, még a halál helyzetéből is, és szándékaitól nem fog eltérni, Hós 13,14.; vö. Ézs 25,8; 1Kor 15,55. Izráel és Samária kíméletlen elpusztítását jövendöli a közeljövőben, Isten elleni lázadásuk miatt, Hós 13,15.16. Amikor Jákob Izráelnek neveztetett, visszatért, „a nap felkelt rajta", 1Móz 32,31. Így, amikor végül visszatér a nemzet, az Ő szeretetének napfényében fog járni. Ha majd vissza térnek, megtérnek és őszintén elismétlik a bűnvallás, ráhagyatkozás és bizalom elfogadható szavait, Hós 14,2-3.8, akkor az Úr gyógyítással, szeretettel és gazdag áldással fog válaszolni, Hós 14,4-7. Akkor Efraim („kettős gyümölcs") megismeri majd a szilárd meggyökerezést, 6. v. a termékenység kiterjedését, Hós 14,7, a szépség ragyogását, 7. v., és az illatozó befogadás örömét a nemzetek között, 7b.8b. Az egész prófécia összefoglalását az utolsó vers tartalmazza. Igazak az Úrnak utai. Az igazak engedelmesen, bölcsen és megfontoltan járnak azokon, és áldottak, szüntelenül növekedve azok ismeretében. Az istentelenek azt az utat keménynek, és Isten büntetését nehéznek fogják találni. Kerüld tehát a gonosz utat és szeresd az igaz Istent!
2Kor 3. 18 Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük, és az Úr Lelke dicsőségről dicsőségre ugyanarra a képre formál át minket.
Ézs 25. 8 elnyeli a halált örökre. Az ÚR, az én Istenem minden arcról letörli a könnyet, és eltávolítja népe gyalázatát az egész földről, mert maga az ÚR szólt.
1Kor 15. 55 Halál, hol a te diadalmad? Halál, hol a te fullánkod?
1Móz 32. 31 És a nap már fölkelt, amint elment Penúél mellett, ő pedig sántított a csípőjére.