ÁMÓS NAPJAI a bőség napjai voltak, Ámós 3,15. A gazdagok szégyentelenül kizsákmányolták a szegényeket, Ámós 2,6 stb. A vallás üres formaságait kínos lelkiismeretességgel betartották, Ámós 4,4. Ekkor lépett a színre Ámós, a tékoabeli pásztor az Izraelnek szóló üzenettel, az Isten bűnnel szembeni megalkuvást nem tűrő igazságosságáról! Az Úr szava először csak annak a hat nemzetnek szólt, amely Izráelt és Júdát körülvette. Noha különleges kijelentés nélkül voltak, de nem voltak felelősségtől mentesek, Róm 1,19-20. Az ismétlődő kijelentés, hogy „Három bűne miatt... sőt négy miatt", nemcsak hármat vagy négyet jelent, hanem bűnük teljes volt, és Isten türelmes irgalommal várt a megtérésükre. Ez most már nem a türelmes Úr kérése, hanem a lecsapó oroszlán ordítása, Ámós 1,2; 3,8. Damaszkusz és Gáza nagy kegyetlenségben és rabszolgakereskedelemben volt vétkes, Ámós 1,3-5.6-8. Tírusz és Edom megtagadta a Hírám, valamint Dávid és Salamon közti testvéri szövetséget, 1Kir 5,1 stb. Ammon és Moáb barbár önkívületben arra törekedett, hogy elpusztítsa a jövő reménységét (a meg nem született gyermeket) és hogy megszentségtelenítse a múlt megszentelt jelképeit (a halott csontjait), Ámós 2,1. Ez a hat nemzet meggyalázta az emberi együttélés alapelveit, megtagadta, ami jár embertől embernek, testvértől testvérnek, az erőstől a gyengének, az ártatlannak és az elesettnek. Bárki, aki meggyalázza ezeket a megszentelt elveket bűnbánat nélkül, bizonyos lehet a pusztító ítéletben, Ámós 1,2; 4,7 stb. Minden nemzet vezetőjének világos tanulság ez: Isten őrködik.
Most már közelebb jön az Úr. Júda kerül ítélet alá, Isten népe! Megszegték törvényét, nem engedelmeskedtek parancsának és követték atyáik bűneit, Ámós 2,4-5. Ugyanaz a tűz fog hullani rájuk is. Végül Izráel a célpont, Ámós 2,6. Sajnos amiatt kerül ítélet alá, ahogyan saját népével bánt, Ámós 2,6-8. v. Az adóst áruhoz hasonlóan adták el a hitelezőnek, Ámós 2,6. Abban lelték kedvüket, hogy a szegényt kétségbeesésbe kergessék, Ámós 2,7. Vérfertőző romlottságokat követtek el és megtartották a szegények zálogait, Ámós 2,8; 5Móz 24,12-13. Megszentségtelenítették Isten Igéjét, Isten népét és Isten kegyelmét, Ámós 2,10. Ezért az ítélet nem volt elkerülhető sem tehetséggel, Ámós 2,14, sem rátermettséggel, sem bátorsággal, Ámós 2,16. A bűn sohasem annyira visszataszító Isten számára, mint amikor saját népe követi el, amely elvette kegyelmét, megismerte munkáját és megízlelte bőséges áldásait.