Skip to main content

12.07 Nagyon kiváltságos helyzetben - keményen megbüntetve

OLVASNIVALÓ: 
Ámós 3,1-4,13

ÁMÓS MOST AZ ÚR szavát Júdához és Izráelhez együtt intézi, mint nagy mértékben kiváltságos családhoz, 3,1. Egyedülálló közösségük volt, nagy váltságuk és kegyelmes kiválasztásuk, 3,2. Az, hogy Isten ismeri őket, választásával együtt jár; vö. Jer 1,5; Róm 8,28-30. Embereknél a bensőséges kapcsolat gyakran engedékenységet jelent, de Istennél a kiváltság megnöveli a felelősséget, Júd 5-11. Hét szónoki kérdést tesz fel, hogy bemutassa, hogy Isten bánásmódjában mindig van ok és okozat, 3,3-6. Isten figyelmeztetései megelőzik ítéleteit, 3,7. Ámós prófétálásának igazi lényege bizonyíték volt arra, hogy Jahve cselekedni készül. Ez nem üres fenyegetés volt. Ha nem vétkeztek volna, nem kiáltana ellenük a próféta, 3,8. Ámósnak most megparancsolja, hogy szóljon Asdódnak és Egyiptomnak, 3,9. Asdód volt a tanúja Isten ládája megszabadulásának, 1Sám 5. Egyiptom Isten népe megszabadulásának volt a tanúja, 2Móz 14,30. Most felszólítja Őket, hogy tanúsítsák, hogy az Úr nem volt velük, 3,3, és hogyha majd fogságba mennek, csak egy lerongyolódott maradék menekül meg, 3,11-13. Micsoda tragédia, amikor az idegent szólítják fel, hogy tegyen bizonyságot a kiváltságos ellen! Vö. Mt 12,41. Ettől az ítélettől nem lesz menekvés elfajzott vallásukban, 3,14, sem fényűző anyagiasságukban, 3,15. A szó most napjainak tipikus asszonyaihoz szól, akiket „ünőknek" (= tehén) nevez, mert a test hajlamaiban élnek, elnyomással, kihívó viselkedéssel és nemtörődömséggel, 4,1.  El fogják veszíteni szabadságukat és fényűzésüket. Ámós gúnyosan mondja nekik, hogy hajszolják csak üres vallásoskodásukat és színlelt kegyességüket. Némi igazságot elegyítettek nagy tévelygésekkel, ami a helyszínt 1Kir 2,28-30, a gyakorlatot, 3Móz 2,11, és az áldozatot, 3Móz 22,18-19 illeti. Ez csak növeli vétküket, 4,4. Az ítélet már elkezdődött körülményeikben; éhínségben és szárazságban, 4,6-8, ragyában (= gabonarozsda) és fertőző betegségben, 4,9-10, háborúban és pusztulásban, 4,10-11. Az Úr most hívja népét, hogy találkozzon vele kegyelemben, amíg még van rá idő; vö. 2Móz 5,3 stb. Készüljenek fel az Istentől kívánt igazi bűnbánatra. Csakis így menekülhetnek meg az egyébként elkerülhetetlen ítélettől. A végső Istent dicsőítés megerősíti, hogy hiábavaló menekülésre gondolni, mert akivel dolguk van, az nem bétheli aranyborjú, hanem „az Úr Ő, a Seregeknek Istene",mindenható, mindentudó és mindenütt jelenlévő, 4,12-13.