ÖT LÁTOMÁS adatott Ámósnak. Az első két látomás szerint értendő, és teljes pusztulásról beszél, Ámos 7,1-6. A próféta szánalomra indul, irgalomért esedezik Jahvehoz, 7,2.5. Az imádságra adott válaszban Isten saját szuverén szándékait valósítja meg!, Dán 9,2-3; Mt 9,38; Lk 1,13; Jel 22,20 stb. Isten szuverenitása figyelembe veszi teremtményeinek bűnbánatát és imádságait. Szánakozása nem annyira valamilyen döntés megváltoztatását jelenti, hanem inkább a bánásmód megváltoztatását. A 7,3.6-ban a haragról irgalomra vált át.
A harmadik látomás szellemi jellegű. A mérőzsinór az isteni megpróbálást jelképezi, Ámos 7,7-9; 5Móz 4,7-8. Isten „népemnek, az Izráelnek" nevezi őket, megerősítve azt, hogy a különleges közösség különleges felelősséggel jár. Ámós most nem imádkozik. A mérőzsinór kimutatta, hogy a szerkezet veszélyes mértékben eltér a megfelelő helyzettől, vő. Ézs 30,13, és le kell, hogy omoljon. Elsőként szent helyeiknek kell elesniük, mert az ítéletnek ott kell kezdődnie, Ez 9,6. Ezt követi az uralkodó háza, 7,9. Meggyalázta uralkodási viszonyait, 1Kir 11,38; 2Kir 14,24. Amáziás megtámadja Ámóst üzenete miatt, Ámos 7,10-17, hamis beállítással, 11. v., elutasítással, 12. v. és szembenállással, 13. v.; vö. Csel 5,28-29. A próféta megbízólevele egyszerű volt: „Az Úr... mondta nekem... Menj el és prófétálj". Amáziás megtanulja, hogy az egyéni, valamint nemzeti bűnöket meg kell ítélni. 7,17.
A negyedik látomás, Ámos 8,1, úgy mutatja Izráelt, mint amely megérett az ítéletre; vö. Jer 8,20. Amikor elesik, azt mondják nekik, hogy hagyják abba a jajgatást és maradjanak csendben, 8,3. Nyereségvágyuk lerombolta Isten iránti szeretetüket, és az emberi méltóság iránti tiszteletüket, 8,4-6. Elutasították világosságát; sötétben fognak maradni, 8,9. Megvetették Igéjét; éhezni fognak utána, 8,11-14.
Az ötödik látomás magától az Úrtól volt, Ámos 9,1. Ő arra készül, hogy összetörje bálványaikat, és a bálványimádók számára nincs menekvés, sem haladék, Ámos 9,2, sem búvóhely, 9,3-6. Az Úr, a Seregek Ura mindenek felett való, és kérlelhetetlenül üldözni fogja a bűnösöket, csupán egy hűséges maradékot kímélve meg, 9,5-10. De a bűn, a bánat és a kard után ismét felragyog majd a nap Izráelre! Az elesettek feltámadnak majd, a romokat helyreállítják, és a dicsőség újjáéled, 9,11-12, Az országot újra birtokba veszik, fényűző bővölködésben, 9,13. Aratni fognak, nyugalmuk lesz, felfrissülnek és sohasem kell újból kimenniük. Ámos a reménység záró szavaival örvendezik. Az ő földjük! Az ő szabadságuk! Az ő életük! Az Úr az ő Istenük! 9,14-15.