Skip to main content

12.16 A sötétség és a hajnal

OLVASNIVALÓ: 
Mikeás 6,1-7,20

MIKEÁS utolsó felhívása a nép magatartása ellen szól. Formája olyan, mint valami törvényszerű peré, 6,1. Elfáradtak Isten mellett! Pedig Ő megszabadította őket, megváltotta őket, gondoskodott róluk, 6,4, és védelmezte Őket, 6,5. Felszólítja őket, hogy emlékezzenek vissza Bálám gonosz tanácsára, és az ezt követő törvényszegésre Sittimnél, 4Móz 25; 31,16. Aztán emlékezzenek az Ő nagy kegyelmére Gilgálnál, Józs 5,9. Ilymódon sok igaz cselekedetet vitt végbe értük, Mik 6,5b. Akár az Ő népéről, akár Bálákról van szó a 6,6-7-ben, a tévelygés és az elv fennmarad. A tévedés abban a feltevésben volt, hogy Isten befolyásolható, haragja pedig lecsillapítható áldozataik mennyiségével és minőségével. De vallásos szertartás nem helyettesítheti az engedelmességet, 6,8. Az isteni követelmény általános jellegű („Ó, ember"). Önmagára vonatkozóan kötelességtudó igazságosság. Másokra vonatkozóan nagylelkű irgalmasság. Istennel kapcsolatosan őszinte és alázatos kegyesség, 6,8. Ez az egyetlen lehetőség, ha a szív igaz Isten előtt, 5Móz 10,12-16. A természeti ember ezeket nem tudja produkálni. Ezek a hitbeli engedelmesség gyümölcsei, Róm 3,10-12.20-24. Mikeás kiált Jeruzsálemnek, hogy tanuljon az elrendelt fenyítésből, 6,9. Az Úr a könyvek vizsgálója! Ők haszonra törekszenek; el fogják veszíteni egészségüket és gazdagságukat, 6,13, megelégülésüket és megtakarításaikat, 6,14, aratásukat és boldogságukat, 6.15. Mindez azért van, mert életútként fogadták el a baálizmust és a kapzsiságot 6,16; vő. 1Kir 16. Mikeás sír a társadalom minden rétegében fellelhető üresség miatt, 7,1-6. Reménység és segítség csak az Úrtól jöhetett, 7,7. A súlyos csapások nem rombolhatták le az igazi bizalmat a sötétség nem késleltetheti a hajnalt! 7,8. A büntetés után jön a virradat, 7,9; vö. 1Móz 32,31. A gúnyolódó ellenség el fog hallgatni, Mik 7,10. Isten népe meg fog maradni. Nagy újjáépítés megy majd végbe, 7,11. Távolról és közelről sokan fognak jönni, hogy lássák azt a nagy pusztulás után, 7,13. Mikeás imádkozik, hogy Izráel Pásztora kormányozza nyáját, 7,14. Az Úr biztosítja a prófétát egy csodálatos és hatalmas szabadításról, 7.15. A nemzetek megszégyenülnek, port nyaló alázattal jönnek Izráelhez, és félni fognak Izráel Istenétől, 7,16-17. Mikeás befejezi, dicsőítve Istent egyedülálló dicsőségéért, amely megnyilvánult kegyelemben és irgalomban, könyörületben és hatalomban, valamint szövetségének megtartásában mutatott hűségéért, 7,18-20.