HABAKUK zavarban van egy meg nem hallgatott imádság miatt, 1,2. Sehogyan sem tudta megérteni, hogy az Úr hogyan engedheti meg a gonoszságot népe között, anélkül, hogy beavatkozna, 1,3. Ráadásul a törvényt fellazították, és nem ítélik el a gonoszt. Az istentelen úgy érzi, nem kell félnie a letartóztatástól és büntetéstől, és fenyegeti az igazat. Az áldozatok szenvednek és a bűnözők szabadon járnak, 1,4. A próféta problémája egyre mélyül, midőn Jahve válaszol neki, 1,5-11. Hallgatása népének hitetlensége miatt volt.
„Azt hiszem, amit látok", mondják. Olyat fognak látni, amit el sem hinnének, 1,5. Az Úr fel fogja támasztani a káldeusokat, hogy ostorként jöjjenek ellenük, 1,6-10. A káldeusok hadjáratukban a hatalmat imádták istenként, 1,11. Isten népe közül hányan jutottak már hasonlóképpen zavarba korszakokon át? A gonoszság eláradása, a törvénykezés gyengesége, az ártatlanok szenvedése és a pökhendi bűnözők sokakat zavartak már össze. Nem is beszélve az istentelen kormányzatokról, amelyek üldözik Isten népét. Mindezek felett hallgat az ég! Mindeme zavarok közepette létezik egy Kőszikla, az Úr Isten, aki változhatatlan, szent, igaz és hatalmas. Erre a szövetséget megtartó Istenre támaszkodik Habakuk, mert népe, noha megbűnhődik, nem fog elpusztulni, 1,12. Ez azonban egy újabb problémát vet fel. A szent Isten hogyan használhat fel istentelen eszközt a maga céljaira? 1,13-17. A próféta tudja, hogyan járhat el bölcsen, jobb az egész ügyet az Úrra bízni és Őrá várni, mint nyugtalankodni és elcsüggedni, 2,1; Fil 4,6-7. A válasz parancsként érkezik, hogy írja fel mindenki számára láthatóan az isteni szándékot a maga bizonyosságában, 2,2-3. Az Úr most ellátja a prófétát szilárd bizonyossággal és egy nagy alapelvvel, 2,4. A felfuvalkodott saját ostobasága által bűnhődik, de az igaz élni fog hite által. Az Istenhez való hűség magában foglalja az Istenbe vetett hitet. Figyeljük meg az ÚSZ-i hangsúly-változásokat: az igaz, Róm 1,17, az élet, Gal 3,11, a hit, Zsid 10,38. Öt jajt látnak majd a káldeusok: (1) hódítás utáni vágyakozásukért, 2,5-8; (2) a hatalmi helyzet után való mohó kívánságukért, 2,9-11; (3) rabszolgamunka alkalmazásáért, 2,12-13; (4) a győzelemben mutatott erkölcstelenségükért, 2,15-17; (5) bálványimádatukért, 2,18-19. Ez nagy bátorítást nyújt. A föld elhallgat és elismeri az Urat 2,20; vö. Sof 1,7. Útjai igazságát elismeri.
Róm 1. 17 Mert az Isten igazsága nyilvánul meg abban hitből hitbe, ahogy meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.
Gal 3. 11 Az pedig, hogy a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él.
Zsid 10. 38 Az igaz ember pedig hitből él, de ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem.