AZ ÖTÖDIK LÁTOMÁS azt célozza, hogy bátorítsa a fejedelmet, ahogyan a negyedik a papot emelte fel. Izráel ki volt jelölve, hogy Isten fény-hordozója legyen a pogány bálványimádás és sötétség közepette, Ezsd 43,10. Kegyelem általi megvilágosodásuk sohasem kellett, hogy önelégültséghez vezessen.
A Júdába most visszatért maradékot erre a nagy elhívásra emlékeztette az arany lámpatartónak ez a látomása. A Jel 2. és 3. a gyülekezeteket is ráébresztette arra a tényre, hogy ők fények a világ éjszakájában. Hegyen épült város vagyunk. Fényünket nem rejthetjük el az önérdek vékája alá, vagy a nemtörődömség ágya alá, Mt 5,14-15; Lk 11,33. Úgy fényljék a ti világosságotok, hogy dicsőítsék a ti Atyátokat!
A látomásban a két olajfa, amelyek a lámpába az olajat szolgáltatják, Jósuát, a főpapot, valamint Zorobábelt, Dávid házának fejedelmét jelképezik (bár ő csak mint polgári vezető szolgált). Ennek a két embernek kellett megüresítenie magát a ragyogó bizonyságtételhez, valamint az áldozat vezetésében, 3.11-14. Feladatuk igazi királyi és papi munka volt. A jövőben is két jellegzetes bizonyságtévő lesz Jeruzsálemben, akik prófétálni fognak, és Istentől adott hatalmuk lesz végig a nagy nyomorúság időszakán, Jel 11,3-12.
Az ilyen bizonyságtétel elől az ellenséges ellenállás hegye eltűnt (Ezsd 5 és 6), a templomot pedig diadalmasan befejezték, 7. v. Az Úr szemei átfogták a földet, hogy erősnek mutatkozzon érdekükben, 10. v.; 2Krón 16,9. Meg kellett tudniuk, hogy az „nem erővel (vagyis hadseregekkel), sem hatalommal (egyéni tekintéllyel), hanem az én Szellememmel" kell, hogy végbemenjen, úgy, hogy „amaz erőnek nagy volta Istené legyen", 6. v.; 2Kor 4,7. „Nincs különbség előtted a sok között és az erő nélkül való között, hogy megsegítsed! Segélj meg minket, ó mi Urunk Istenünk, mert benned bízunk", 2Krón 14,11.
Az egész föld Ura azt kívánta, hogy Izráel tanú legyen minden nemzet számára. Még amikor átkeltek a Jordánon, a frigyláda, amely vezette Őket, „az egész föld Urának frigyládája" volt, Józs 3,11. A templom kellett, hogy „imádság háza legyen minden nemzetnek".
Jó, ha megkérdezzük önmagunkat, hogy milyen a mi személyes és közösségi bizonyságtételünk a nemzetek felé. Kiöntjük-e a tanúság arany olaját, fáradozva az evangéliumért? Tudjuk-e, hogy „felkentek" vagyunk erre a szolgálatra? 14. v.; 2Kor 1,21.