AZ AGGEUS ÉS ZAKARIÁS által ösztönzött megújulás Nehémiás napjaiban már gyengült. Ekkor Isten kegyelmesen elküldte Igéjét Malakiáson keresztül. Az üzenet egyfajta figyelmeztetés. Micsoda kegyelem ez a megbántott Isten részéről! Kihívó kérdésekkel igyekezett felkelteni érdeklődésüket, de sajnos tizenhárom válaszukban (a lázadás száma) bebizonyosodott, a szív keménysége, a színlelt ártatlanság és a pökhendiség.
Kiválasztó szeretetéről az alapvető megállapítás az, hogy Önmagáért és az Ő dicsőségéért van. Nem választotta viszont Ézsaut (bár ősatyjuknak, Jákobnak ikertestvére volt), vagyis annak leszármazottjait, Edomot, 1-3. v.; 5Móz 7,7-8; Róm 9,10-13.
Rosszindulatú válaszuk a következő volt: „Miben szerettél minket?" Egész eddigi történelmük és az Ő jelenlegi türelmes bánásmódja bizonyította visszavágásuk gonoszságát. Nekünk most hogyan lehetne kétségünk szeretetéről, mivel tulajdon Fiát nem kímélte, hanem Őt mindnyájunkért odaadta? „Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket", jelenti ki Urunk, Jn 15,9.
Ki ne adná meg a kellő tiszteletet egy apának vagy egy úrnak? Az Úr nevét mégis meggyalázták, ráadásul éppen a papok által. Tisztában voltak a szent dolgokkal, úgy, hogy amit nem mertek volna felajánlani a felsőbbségeknek, vakmerően azt mutatták be a nagy Királynak, Mal 1,14. Az ilyen nemtörődöm szertartás miatt kiált fel Isten: „Vajha valaki közületek bezárná az ajtót, hiába ne tüzelnétek az én oltáromon!" 10. v. (az angol szöveg a Revideált Változatból). Micsoda fáradsággá lett az számukra, 13. v.! A szolgálat legyen buzgó, Róm 12,11; a könyörülő vidámsággal (szó szerint: jókedvűen) cselekedjen, Róm 12,8, mint az adakozó, 2Kor 9,7; az engedelmesség legyen gyors, Jak 1,19. Valójában „bármit tesztek, szívvel tegyétek, mint az Úrnak".
De volt egy maradék, amely félte az Urat. Kedves közösségben voltak egymással és úgy tűnt, sohasem szakadnak el, Mal 3,16 (az angol szöveg a Revideált Változatból); Zsolt 119,63. Becsülték az Ő nevét. Ő az övék volt, mindenben kijelentette magát nekik. Szent elmélkedésük megőrizte őket attól, hogy megrabolják Istent attól, ami Őt megilleti, 3,8. Az Úr megindultan hallgatott a Neki adott válaszukra, és emlékkönyvet íratott. A dicsőség és megjutalmazás napján ezt fogja mondani: „Ők az enyém"!