AZ IGESZAKASZ az „elhagyás" négy esetét tartalmazza. A Sátán elhagyta az Urat (11. v.); Jézus elhagyta Názáretet (13. v.); Péter és András elhagyta a hálóit (20. v.); Jakab és János elhagyta a hajóját (22. v.).
A Sátán eltávozott, mert vereséget szenvedett. Ellőtte minden puskaporát. Mindenfajta kísértést teljesen befejezett (Lk 4,13), de egyetlen tüzes nyila sem talált semmilyen éghető anyagot az Úr Jézusban! A Jordán mellett Jézus betöltött „minden igazságot" (Mt 3,15); a pusztában ellenállt „minden kísértésnek" (Lk 4,13.) Miután megkötözte Jézus „az erős embert", haladt tovább „házának kifosztására" (12,29) gyógyító és démonokat kiűző szolgálatával (23-24. v.).
Jézusnak ez az „odahagyása" (13. v.) feltehetőleg azok után az események után történt, amelyek a Lk 4,16-30-ban vannak feljegyezve. Ha így van, Jézus azért hagyta el a várost (13. v.), mert visszautasították. A názáreti emberek hitetlenségük miatt elveszítették mind jelenlétét, mind áldásait. Tehát Kapernaumnak és nem Názáretnek kellett tanúsítania hatalmas tetteinek feljegyzett többségét, és ez a város volt, amely kiváltságokban és gőgben egyaránt „az égig magasztaltatott" (Mt 11,23). Kapernaum azt jelenti, hogy „Náhum falva". Egy galileai hagyomány azt állítja, hogy itt volt Náhum próféta temetésének helyszíne. Illő lenne, hogy Kapernaum utcáit annak a lába érintse, Aki „örömhírt" hozott és „békességet" hirdetett, ahogyan Náhum közel 700 esztendővel azelőtt kijelentette (Náh 1,15). Most segítségére lehettek Zebulonnak, a „rejtett kincsekének (5Móz 33,19), és Nafthali „teljes lehetett az Úr áldásával" (5Móz 33,23).
A négy halász is elhagyott valamit (20., 22.), mert elhívást kapott. Jézus megparancsolta nekik, hogy hagyják ott foglalkozásukat, és kísérjék Őt, mint tanítványai. Péter és András a halászat magasabb formájára hívatott el, ugyanúgy, ahogyan egykor Dávid a pásztorkodásban (Zsolt 78,70-72). Ők nem hasonlítottak azokra a káldeus „halászokra", akik átkutatták Júda országát, hogy az embereket fogságba vigyék (Jer 16,16). A tanítványoknak az üdvösség halászaivá kellett lenniük. Izgalmas megfigyelni azt, hogy Jézus alázatos halászokat hívott, és nem angyalokat (11. v.), hogy evangélistái legyenek (2Kor 4,7).
Lk 4.13 Ezzel az ördög minden kísértését elvégezte, és egy időre eltávozott tőle.
Mt 11.23 És te, Kapernaum, nem az égig magasztaltattál-e fel? A pokolig zuhansz alá, mert ha Sodomában történtek volna azok a csodák, amelyek benned történtek, mind e mai napig megmaradt volna.
Náh 1.15 Íme, a hegyeken van már az örömhírt hozó lába, aki békességet hirdet. Ünnepeld, Júda, ünnepeidet, teljesítsd fogadalmaidat, mert többé nem vonul át rajtad a semmirekellő: mindenestül elpusztult.
5Móz 33.19 Népeket hívogatnak a hegyre, és igaz áldozattal áldoznak ott. A tengerek bőségét élvezik és a föveny rejtett kincseit.
5Móz 33.23 Naftáliról így szólt: Ó, Naftáli, aki az ÚR jóakaratában bővelkedsz, és áldásával vagy teljes! Legyen tied a tenger és a dél!
Zsolt 78.70-72 Kiválasztotta szolgáját, Dávidot, és elhozta a juhok aklaiból. A szoptatós juhok mellől hozta el, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét és Izráelt, az ő örökségét. És szívének tökéletessége szerint legeltette őket, és bölcs kezével vezette őket.
Jer 16.16 Mert íme, sok halászért küldök – mondja az ÚR –, hogy kihalásszák őket. Azután pedig sok vadászért küldök, hogy kihajtsák őket minden hegyről, minden halomról és a sziklák hasadékaiból is.
2Kor 4.7 Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ez a rendkívüli erő Istentől és ne tőlünk valónak lássék.