Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
Máté 5,1-16

AZ 5-7. FEJEZETET gyakran nevezik „Hegyi beszéd"-nek. Ez a beszéd a menny királyságának „Magna Cartá"-ja. Jézus úgy kezdte üzenetét, ahogyan a Zsoltárok könyve kezdődik - az igazán boldog ember leírásával. Az Úr szerinti boldogság ismertetőjele merőben más, mint a világé. A világ azokat nevezi szerencsésnek és számítja boldognak, akik könnyen boldogulnak, gazdagok vagy híresek. A meg nem tért ember számára a boldogságot rendszerint a megbecsülés, a gazdagság vagy az érzéki gyönyör jelenti. Krisztus boldogság-mértéke ettől nagyon különbözött. A királyságának ideális polgáráról adott leírás ellentmond a királyság tagjáról alkotott népszerű elképzeléseknek. A zsidók általában azt várták a királyság áldásaitól, hogy az majd tekintélyt, kényelmet és gazdagságot jelent. Az Úr kiáltványa merőben ellentétes volt ezekkel az elképzelésekkel (3-12. v.). Királyságának polgárai önmagukat alázatosan ítélik meg; szomorkodnak a bűn miatt; szelídek és nyájasak lesznek; szenvedélyesen vágyakoznak Isten jótetszésére; együttérzőek és nagylelkűek lesznek azok iránt, akik szükséget szenvednek; belső tisztaságra törekszenek (inkább, mint külső tisztaságra a farizeusoktól eltérően), békeszeretők és békességkeresők lesznek. Az ilyen jellemvonások nem a tiszteletet, hanem az ellenszegülést vonzzák.

Jézus harminc évig az életével prédikált, mielőtt szóban kezdte hirdetni az Igét, és a boldogmondások bizonyos mértékig az Ő önarcképét nyújtják. Alázatos szívű volt (11,9). Bánkódott a bűn másokra gyakorolt hatása miatt (23,37-38). Szelíd volt (11,29; 21,5). Eledelét Atyja akaratának teljesítése jelentette (Jn 4,34). Irgalmat és megbocsátást gyakorolt (Mt 9,27-30). Mindig tiszta volt (1Jn 3,3.5). Békességet teremtett (Kol 1,20). Kegyetlenül üldözték és gyalázták (1Pt 2,23). A királyság ideális polgárának leírása tehát sokféle módon a Királyra illett.

A tanítványok, akik élik a boldogmondásokat, só és világosság lesznek a világban, amely romlott és szellemileg sötét (13-16. v.). Az a reménység, hogy a világot befolyásolni lehet úgy, hogy azonosulunk szabályaival és módszereivel, a só tanításáról való megfeledkezést jelenti; visszavonulni a világból szerzetes jellegű elzárkózással: a világosság leckéjéről való megfeledkezést jelenti.