Skip to main content

01.07 A Törvény betöltése

OLVASNIVALÓ: 
Máté 5,17-48

AZ ÚR nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt (17-19. v.). Azért jött, hogy „betöltse". Vagyis meg akarja magyarázni igazi jelentését és a benne foglalt hallgatólagos következtetéseket; szavakon túl be akar hatolni szellemébe és alapelveibe. Vitája nem a törvénnyel van, hanem az írástudókkal és a farizeusokkal (20. v.). Gondolkodjunk el az Úr három „kiemeléséről" a királyságba való bejutással kapcsolatosan. A belépéshez lényeges a bűnbánat (18,3), az újjászületés (Jn 3,5) és a helyes viselkedés (20. v.). A 20. vers állapítja meg az egész beszéd témáját. Az írástudók teológiai tanítók voltak, akik évekig tanultak. A farizeusok istenfélő világi emberek voltak a társadalom különböző rétegeiből; csak a vezetőik voltak teológusok. Jézus három fajta igazságról beszélt: a teológusokéról, az istenfélő világi emberekéről és a tanítványaiéról. Először a szentírási igazságnak azzal a hamis értelmezésével foglalkozott, amelyet a teológusok képviseltek (21-48. v.). Ezt követte a farizeusok igazságával való szembeállása; kegyességük fő jellegzetessége az alamizsnálkodás, imádkozás és böjtölés volt (6,1-18). Végül feltárta azt az új igazságot, amelynek tanítványait kell jellemeznie (6,19-7,27).

Az Úr szellemi magyarázatot adott a törvényről (21-48. v.). Tekintélyét rendkívül erőteljesen nyilvánítja ki hatszoros kijelentésével: „Én pedig azt mondom néktek..." Kijelentett valamit a törvény mélyre hatoló igényeiről, amelyet a törvényeskedés csupán külső magatartásformára korlátozott. Jézus beszélt arról, hogyan viszonyuljon a tanítvány a testvéréhez (21-26. v)., a nőkhöz (27-30. v.), a házassághoz (31-32. v.), az igaz beszédhez (33-37. v.), az erőszakhoz (38-42. v.) és az ellenségéhez (43-48. v.). Figyelmeztette követőit, hogy ne gyűlöljék egymást (22. v.; 1Jn 3,15), és tanácsot adott nekik, mit tegyenek akkor, ha ők adnak okot másoknak, hogy gyűlöljék őket. Figyeljük meg az „előbb" kifejezéseket a megsértett testvérrel való kibéküléssel (24. v.), az Isten királyságának keresésével (6,33) és az ember saját szívének megítélésével (7,5) kapcsolatban. Jézus kíméletlen szigorúságot sürgetett mindennel szemben, ami kísértésnek bizonyult a testiességre (28-30. v.). Tilos a személyes esküvés, amely mentségül szolgálhatott a csalásra. Nem javasolta az ellenállást a személy elleni gonoszság kivédésére; a tanítvány veszteni tudással győzzön! Nincsen semmi dicséretre méltó vagy isteni jellemvonás abban, ha az ember a hozzá hasonlókat szereti.