Skip to main content

01.10 Hallás és megcselekvés

OLVASNIVALÓ: 
Máté 7,1-29

AZ ÚR ítélkezésre vonatkozó magyarázata (1-6. v.) nem a polgári törvényszékre (Róm 13,1-7) vagy a gyülekezeti fenyítésre (1Kor 5,1-13) vonatkozik. Szavai mások egyéni és kicsinyes megítéléséről szólnak, amely személyes ellenszenvből, részrehajló szellemből, irigységből stb. fakad. Az ilyen szükségtelen kritikai szellemnek nincs helye a saját hibáinak alázatos ismeretével rendelkező tanítvány életében. Ahogyan a keresztyén növekszik a kegyelemben, mind szigorúbbá válik önmaga megítélésében, és elnézőbb mások elítélésében.

A bizalomteljes és kitartó imádkozás a tanítvány erőforrása minden szükségben (7-11. v.). Isten ad „jókat azoknak, akik kémek tőle" (11. v.; Jak 1,17). Mi gyakran hibázunk kéréseinkben, és rossz utat határozunk meg a megfelelő végcél eléréséhez; valójában kígyót kérünk! Isten azonban tekintettel van téves látásunkra, és szerető bölcsességében annál valami jobbat biztosít (Ef 3,20). Sohasem engedi meg nekünk a rosszabbat, és sohasem gúnyolódik velünk.

Beszédét az Úr a tanítványságra való felhívással fejezi be. Beszél két útról, két fáról és két alapról (13-37). A széles úton járáshoz nincs szükség erőfeszítésre. Erre elég széles kapun keresztül lehet rájutni, hogy az ember összeegyeztesse azt világi ambícióival, érzéki vágyaival, kapzsiságával stb. Szándék és döntés szükséges ahhoz, hogy a keskeny utat kövessük, amely ahhoz az egyetlen említésre érdemes élethez vezet. A széles úton járó ember azt mondja, hogy az élet szerzésből, könyörtelenségből és visszavágásból áll. A keskeny úton járó ember elfogadja Krisztus tanítását arról, hogy az élet adásból, alázatosságból és a „másik arc odatartásából" áll. A cselekvések első sorozata „rossz gyümölcs"; a második „jó gyümölcs". A fa természetét a gyümölcs határozza meg (16-20. v.). A magas beosztás és a látványos hőstettek nem jelentenek biztosítékot a bejutáshoz Isten királyságába; csak az engedelmesség az Atya akaratának (21. v.). Ezt az akaratot Krisztus „beszédei" teszik ismeretessé (24-27. v.). A bolond a világ elvárásai szerint él. A bölcs pedig átviszi a gyakorlatba Krisztus tanításait; aki az Ő aranyszabálya szerint él (12. v.). Az Úr az egész törvényt és a prófétákat egyetlen egyszerű mondatban foglalja össze (12. v.; Róm 13,8); ez pedig a tevékeny szeretet. Jézus nem azt kívánja, hogy csupán meghalljuk és megértsük beszédeit, még kevésbé azt, hogy csak gyönyörködjünk bennük és helyeseljük azokat; lásd: Ez 33,31-32. Azt kívánja, hogy cselekedjük azokat.