Skip to main content

01.11 Az Ő szava és keze

OLVASNIVALÓ: 
Máté 8,1-34

KÜLÖNBÖZŐ ESEMÉNYEK történtek, amelyek azt illusztrálják, hogy „a király szava hatalmas" (Préd 8,4).

A Király szavának hatalma kiterjedt a betegség romboló erejére (5-13. v.). Egy szolga megbetegedett és súlyosan gyötrődött, de ura mérhetetlenül bízott Krisztusban. „Csak szólj egy szót" - kérte. Nagy volt a százados bizalma (5-6. v.), nagy volt alázatossága (8. v., Lk 7,4), valamint nagy volt a hite (10. v.). Az Úr csodálkozott, hogy „ilyen nagy hitet látott, ahogyan tanítványai csodálkoztak később az ilyen nagy hatalmon (27. v.). A százados hite felülmúlta még a leprásét is (2. v.), és teljesen elhomályosította a tanítványok „kicsiny hitét" (25-26. v.).

Az Úr szavának hatalma volt a Sátán képviselői felett is. „Egy szóval kiűzte a tisztátalan szellemeket" (16. v.). Példát adott a Sátán erői és királysága feletti uralmáról (28-34. v.). A démonok alázatosan előadhatták kérésüket (31. v.), de egyértelműen az Ő parancsától függtek (32. v.). Egyetlen szó elegendő volt a Király részéről. „Menjetek" - mondta, és ők „mentek".

Végül szavának hatalma volt a dühöngő tenger felett (23-27. v.). A vihar alatt Ő aludt „a fejaljon" (Mk 4,38). Figyeljük meg, hogy kevéssel ezelőtt megállapította, hogy „nincs hová fejét lehajtani" (20. v.). Talán néhány odaadó fül meghallotta, néhány szerető szívet megindított, és néhány gondoskodó kéz biztosított fejének egy párnát. Felkelt és elnémította a vihart. Ez a „parancsát teljesítő szélvihar" (Zsolt 148,8) egyik esete volt.

Szava mindenható volt. Semmi többre nem volt szüksége. Gyönyörűség tehát megfigyelni azt a két alkalmat, amikor kinyújtotta a kezét (3., 15. v.) Milyen gyengéd volt az érintése! Mennyire emelkedett! Amennyire tudhatjuk, Jézus ezelőtt még sohasem gyógyított meg leprást, és a 2. versben szereplő ember bizonytalan volt benne, hogy most megteszi-e. Bízott azonban a hatalmában. A leprás „megtisztíthatsz" szava ellentétben áll annak az embernek a „ha valamit tehetsz" szavával, akivel a Mk 9,22-ben találkozunk. Az Úr még ma is mondja, hogy „akarom", azoknak, akik a bűn lepráját hordozzák. Megtapasztalják megtisztítását (Mt 8,3), élvezik jelenlétét (Zsid 13,5), és várják visszatérését (Jn 14,3).