Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
Máté 9,1-38

FELKELTETTE A FIGYELMET az Úr csodáinak azokra gyakorolt hatása, akik látták azokat, vagy hallottak róluk (8., 26., 31., 33. v.). Nyilvánvalóan nagy volt az örömük azoknak, akik személyesen tapasztalták meg hatalmát. Akik úgy határoztak, hogy örömüket énekben fejezik ki (Jak 5,13), nem találhattak erre jobb szavakat, mint a Zsolt 103,3-5, ahol Dávid ötféle leírást adott az Úrról.

A szélütött ember számára ó volt az Isten, „Aki megbocsátja minden bűnödet" (1-7. v.). A férfi sokat köszönhetett barátai hitének, amely legyőzött minden akadályt, és olyan áldást biztosított számára, amely nagyobb volt annál, amit remélt. A fekhely, amely betegségének volt a jelképe, gyógyulásának - és bűnbocsánatának - jelképévé lett! A vérfolyásos asszony számára Ö volt az az Isten, „Aki meggyógyítja minden betegségedet" (20-22. v.). Ilyen volt az Úr túláradó szánalma, hogy a kegyelem egyik cselekedetét azon az úton hajtotta végre, amelyen egy másiknak a megvalósítására ment. Jairus leánya számára az az Isten volt, „Aki megváltja életedet a koporsótól" (18-19., 23-26. v.). Jézus itt úgy beszélt a halálról, mint álomról. Ez volt az Ő biztosítéka a lány feltámasztására. „A leányzó felkelt." A két vak számára, akik irgalomért kiáltottak, az az Isten volt, Aki „kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged” (27-31. v.). A vakok szemeit Dávid Fia nyitotta meg. Aki jött, hogy üdvözítsen (20,30; Ézs 35,4-5). Végül a néma megszállott számára az az Isten volt, „Aki jóval tölti be a te ékességedet" (32-33. v.). Az ember már tudott beszélni!

Ennek a szakasznak, amely ezeket a hatalmas cselekedeteket leírja, az a lényege, hogy a Nagy Orvos a körülötte lévő bűnnel teljes számkivetetteket beteg emberekhez hasonlítja. Úgy tekintett tehát a betegségre, mint amely alkalmas képe a bűnnek a maga hatásaiban. A bűnösök többféle képviselője kerül elénk. Az egyik erőtlen ahhoz, hogy egyenesen járjon (2. v.), de az evangélium Isten hatalma (Róm 1,16; 5,6). A másik beszennyeződött (20. v.), beteg (Mk 5,29), tisztátalan (3Móz 15,25-30), de az evangélium megtisztítja (1Jn 1,7). A harmadik halott a bűnökben (18. v.), de az evangélium megeleveníti (Ef 2,1-5). A negyediket megvakította ennek a világnak az istene (27. v,), de az evangélium megvilágosítja (2Kor 4,4-6). Az ötödik semmit sem tud mondani bűnvallással (32. v., Róm 10,9) vagy dicsérettel (1Pt 2,5), de az evangélium megoldja a nyelvét.

Zsolt 103.2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. 3 A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. 4 A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. 5 A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
Ésa 35.4 Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! 5 Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,