Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
Máté 12,1-21

A FARIZEUSOK azzal törődtek, hogy védelmezték saját nyugalomnapjuk érdekeit (2., 10. v.). Jézus azonban már messzemenően jobb nyugalmat ajánlott az embereknek (11,28-29).

A farizeusok kritizálták a tanítványokat, mert kielégítették éhségüket azzal, hogy gabonakalászokat tépdestek és ettek szombaton; ez „nem volt törvényes" (2. v.). Válaszában Jézus két esetet idézett; Dávidét, akinél jogilag „nem volt törvényes", hogy megette a szent kenyeret (3Móz 24,9; 1Sám 21,6), és mint idevágó dolgot, a papokét, akik a templomban szolgálnak szombaton is (4Móz 28,9-10). A zsidó törvény betűje mindkét esetben magasabb rendű törvényekkel és elvekkel került összeütközésbe. Dávid tettét igazolta, hogy a szükség törvényt bont, a papokét pedig az Isten szolgálatának az elsőbbsége. A farizeusok értékítélete teljesen hibás volt. Ha a tiszta vallás igazi lényegét felfogták volna, akkor részvéttel lettek volna a tanítványok iránt, és nem ítélték volna el őket (Mt 12,7). A papok részvétele a templomi munkában felmentette Őket a felelősség alól. Mennyivel inkább mentesek voltak tehát a tanítványok a bűntől a közösség által azzal, Aki „a templomnál nagyobb"! Az angyal ezt mondta Jézusról: „Ez nagy lesz" (Lk 1,32). Papi hivatalában nagyobb volt a templomnál (Mt 12,6), prófétai hivatalában nagyobb volt Jónásnál (Mt 12,41. v.), királyi hivatalában nagyobb volt Salamonnál (Mt 12,42. v.). A Messiásnak teljes hatalma volt arra, hogy megszabja a szombati előírás módját, és szentesítse az azon a napon szükséges tetteket (8. v.).

A farizeusoknak arra a kérdésére, hogy „szabad-e szombatnapon gyógyítani", Jézus így felelt: „Szabad... szombatnapon jót cselekedni" (10., 12. v.). Ők a betegség gyógyítását munkának tekintették, amely elkerülhető; Ő kötelességnek tekintette, amely nem elkerülhető. Meg nem tenni valamilyen jó tettet, ami az ember hatalmában van, annyi, mint gonoszt cselekedni. Valamit „tenni", amit Jézus megtenne, azt jelenti, hogy „jót tenni"!

A messiási hódító népszerű elképzelésével ellentétben az Úr Szolgája megvetette az önreklámozást és hivalkodást (16-19. v.). Noha szigorú a képmutató farizeusokhoz, különleges gyengédséggel fordul a gyengék és erőtlenek felé (20. v.).

3Móz 24. 9 Azután Ároné és fiaié legyen. Szent helyen egyék meg, mert igen szentséges az az ÚR tűzáldozatai közül, örök rendelés szerint.
1Sám 21. 6 Akkor a pap szentelt kenyeret adott neki, mert nem volt ott más kenyér, hanem csak szent kenyér, amelyet elvettek már az ÚR színe elől, és frissen sült kenyeret tettek a helyére, amikor azt elvették.
4Móz 28. 9 Szombatnapon pedig két ép, egyesztendős bárányt áldozz és kéttiz
ed efa olajjal kevert finomlisztet ételáldozatul a hozzá tartozó italáldozattal együtt. 10 Ezt a szombati állandó égőáldozatot be kell mutatni szombatonként az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó italáldozaton kívül.
Lk 1. 32 Ő nagy lesz, és a Magasságos Fiának hívják majd, és neki adja az Úr Isten Dávidnak, az ő atyjának trónját,
Mt 12. 41 A ninivei férfiak az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzedékkel, és megítélik, mivel ők megtértek Jónás prédikálására; és íme, nagyobb van itt Jónásnál!
Mt 12. 42 Dél királynője feltámad majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és megítéli, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy hallhassa Salamon bölcsességét; és íme, nagyobb van itt Salamonnál.
Mt 12. 6 Mondom nektek, hogy nagyobb van itt a templomnál.
Mt 12. 8 Mert az Emberfia a szombatnak is ura.