A FARIZEUSOK azzal törődtek, hogy védelmezték saját nyugalomnapjuk érdekeit (2., 10. v.). Jézus azonban már messzemenően jobb nyugalmat ajánlott az embereknek (Mt 11,28-29).
A farizeusok kritizálták a tanítványokat, mert kielégítették éhségüket azzal, hogy gabonakalászokat tépdestek és ettek szombaton; ez „nem volt törvényes" (2. v.). Válaszában Jézus két esetet idézett; Dávidét, akinél jogilag „nem volt törvényes", hogy megette a szent kenyeret (3Móz 24,9; 1Sám 21,6), és mint idevágó dolgot, a papokét, akik a templomban szolgálnak szombaton is (4Móz 28,9-10). A zsidó törvény betűje mindkét esetben magasabb rendű törvényekkel és elvekkel került összeütközésbe. Dávid tettét igazolta, hogy a szükség törvényt bont, a papokét pedig az Isten szolgálatának az elsőbbsége. A farizeusok értékítélete teljesen hibás volt. Ha a tiszta vallás igazi lényegét felfogták volna, akkor részvéttel lettek volna a tanítványok iránt, és nem ítélték volna el őket (Mt 12,7). A papok részvétele a templomi munkában felmentette Őket a felelősség alól. Mennyivel inkább mentesek voltak tehát a tanítványok a bűntől a közösség által azzal, Aki „a templomnál nagyobb"! Az angyal ezt mondta Jézusról: „Ez nagy lesz" (Lk 1,32). Papi hivatalában nagyobb volt a templomnál (Mt 12,6), prófétai hivatalában nagyobb volt Jónásnál (Mt 12,41), királyi hivatalában nagyobb volt Salamonnál (Mt 12,42). A Messiásnak teljes hatalma volt arra, hogy megszabja a szombati előírás módját, és szentesítse az azon a napon szükséges tetteket (8. v.).
A farizeusoknak arra a kérdésére, hogy „szabad-e szombatnapon gyógyítani", Jézus így felelt: „Szabad... szombatnapon jót cselekedni" (10., 12. v.). Ők a betegség gyógyítását munkának tekintették, amely elkerülhető; Ő kötelességnek tekintette, amely nem elkerülhető. Meg nem tenni valamilyen jó tettet, ami az ember hatalmában van, annyi, mint gonoszt cselekedni. Valamit „tenni", amit Jézus megtenne, azt jelenti, hogy „jót tenni"!
A messiási hódító népszerű elképzelésével ellentétben az Úr Szolgája megvetette az önreklámozást és hivalkodást (16-19. v.). Noha szigorú a képmutató farizeusokhoz, különleges gyengédséggel fordul a gyengék és erőtlenek felé (20. v.).
3Móz 24. 9 Azután Ároné és fiaié legyen. Szent helyen egyék meg, mert igen szentséges az az ÚR tűzáldozatai közül, örök rendelés szerint.
1Sám 21. 6 Akkor a pap szentelt kenyeret adott neki, mert nem volt ott más kenyér, hanem csak szent kenyér, amelyet elvettek már az ÚR színe elől, és frissen sült kenyeret tettek a helyére, amikor azt elvették.
4Móz 28. 9 Szombatnapon pedig két ép, egyesztendős bárányt áldozz és kéttized efa olajjal kevert finomlisztet ételáldozatul a hozzá tartozó italáldozattal együtt. 10 Ezt a szombati állandó égőáldozatot be kell mutatni szombatonként az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó italáldozaton kívül.
Lk 1. 32 Ő nagy lesz, és a Magasságos Fiának hívják majd, és neki adja az Úr Isten Dávidnak, az ő atyjának trónját,
Mt 12. 41 A ninivei férfiak az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzedékkel, és megítélik, mivel ők megtértek Jónás prédikálására; és íme, nagyobb van itt Jónásnál!
Mt 12. 42 Dél királynője feltámad majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és megítéli, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy hallhassa Salamon bölcsességét; és íme, nagyobb van itt Salamonnál.
Mt 12. 6 Mondom nektek, hogy nagyobb van itt a templomnál.
Mt 12. 8 Mert az Emberfia a szombatnak is ura.
Mt 11.28-29 Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és lelketek nyugalmat talál.