Skip to main content

01.17 A magvető, a mag és a talaj

OLVASNIVALÓ: 
Máté 13,1-23

 

AZ A HÉT példabeszéd, amelyet Bálám mondott, Izráel nemzetére vonatkozott (4Móz 23-24); az a hét példabeszéd, amelyet Jézus mondott a Mt 13-ban, a menny királyságára vonatkozik.

Az Úr példázatai közül az első a magvetőé. Ennek fontossága felmérhető abból, hogy ez egyike annak a két példázatnak, amelyek közösek valamennyi szinoptikus evangéliumban. A példázat felelőssé teszi az embereket azért, hogy úgy fogadják-e a „magot", amely „a királyság Igéje", hogy annak jó és maradandó hatása legyen. Feltéve, hogy a magvető jól végzi a munkáját, és hogy a mag jó, a mutatott eredmények a hely fajtájától függenek, ahova a mag hull.

Jézus négy fajta talajt ír le, ezek a következők: az útfél, a köves hely, a tövises talaj és a jó föld. Az elsőnél a mag csak rá hullott, de nem be; a másodiknál rá és be is jutott, de nem mélyre; a harmadiknál be, rá és mélyre jutott, de sohasem kelt ki. Csak a negyedikkel történt, hogy a mag rá, be és mélyre jutott, majd pedig kikelt és megnőtt bőséges terméseredménnyel; ezt nem ették meg, nem égett ki, nem fojtották meg, hanem sok gyümölcsöt termett. Az első azt az esetet képviseli, amikor „az Ige" az ember emlékezetének a felszínéig jut. Jelentését sohasem ragadta meg igazán az elme, ezért könnyű prédája lesz az Ördögnek. A második esetben „az Igét" buzgón befogadják, de nem viszik be mélyen a szívbe. A hallgató ezért egyáltalán nincsen felkészülve, hogy szembenézzen az ezt követő megpróbáltatással, amely ellenségeskedés formájában jön. A harmadik az az eset, amikor „az Igét" befogadják, és az az élet látszatát kelti és ígéretét adja. Ahogyan azonban múlnak a napok, az Ige hatását próbára teszi és megzavarja az ebbe az életbe való belefeledkezés; a gond, a gazdagság és a világiasság (Lk 8,14). A negyedik azt az esetet képviseli, amikor „az Igét" nemcsak hallgatják és megértik, hanem az beköltözik a szív mélyébe, és maradandó eredményeket terem az életben. Az ember „üdvözöl" (lásd: Lk 8,12).

Egy gyakorlati szempont: Jézus azt mondta, hogy „kiment a magvető vetni". A magvető nemcsak újsághirdetést adott fel a helyi napilapban, amely azt hirdette, hogy X. Y. úr vetni fogja a magot a következő Úrnapján 6,30-kor, valójában ezt mondva: „Nos, ti talajok mind gyertek, és be lesztek vetve." Sem Jézus, sem az apostolai nem így dolgoztak!