Skip to main content

01.18 A menny királysága

OLVASNIVALÓ: 
Máté 13,24-58

AZ OLVASNIVALÓ hat példázatot tartalmaz. Az első három példázatot, ahogyan a magvetőét is, szabadban mondta el Jézus egy sokaságnak (1-3. v.). Az utolsó három példázatot a házban mondta el, és a tanítványoknak szánta (36. v.). Az első három példázat azzal foglalkozott, milyen a menny királysága külsőképpen. Az utolsó három Isten gondolatait tárja fel a királyságról, és megmutatja, hogy neki van válasza minden gonoszságra és bűnre, amely a hamis vallásossággal van kapcsolatban, amelyet a három nyilvános példázat írt le. Annak, aki elmondta a példázatokat, nagy hatalma volt; azt állította, hogy a világ, az angyalok és a királyság mind az Övé (24., 37-41, v.).

Az utolsó három példázat mindegyike szoros kapcsolatban áll az első három egyikével. Közeli hasonlóság áll fenn az első és az utolsó példázat magyarázata között (40-42,49-50. v.). A „konkoly" azt tanítja, hogy a gonosz beviszi ügynökeit a „királyság gyermekei" közé (38-39. v.). A „háló" azt tanítja, hogy az Úr az ő idejében és módszerével el fogja választani a rosszat a jótól (48-50).

A „mustármag" azt írja le, hogy a Krisztus nevét valló mozgalom az alázatos kezdettől hogyan válik hatást keltő és tekintélyes szervezetté a világban (31-32. v.). A fa, a madarak és a faágak szimbólumához lásd az Ez 31-et és a Dán 4-et. Az „égi madarak" valószínűleg a sátáni befolyást jelentik (Lk 8,5.12). Az „egy drágagyöngy" (45-46), az igazi Gyülekezet (az „egy Test", Ef 4,4-16), amely, noha viszonylag kicsi marad, felmérhetetlenül értékes az Úr szemében. A példázat kifejezésmódján Ő „mindenét eladva, amije volt, megvette azt." Lásd: 2Kor 8,9; Ef 5,25. Egy napon majd a „drágagyöngy" a maga teljes, makulátlan tökéletességében jelenik meg Őelőtte (Ef 5,27).

A „kovász" (33. v.) arról a romlásról beszél, amely ravaszul dolgozik; mind hamis tanítással (16,6.12), mind gonoszsággal (1Kor 5,8). Ha a „mustármag" a hivatalos egyház külső növekedését írja le, a rejtve jelenlévő „kovász" annak belső romlottságáról beszél. De az Úrnak is van valamije elrejtve (44. v.). Izráel az Ő „kincse”, amely most el van rejtve a világ mezején, de Őneki drága.