Skip to main content

01.22 Jézus Krisztus szenvedései

OLVASNIVALÓ: 
Máté 16,13-28

JÉZUS SZEMÉLYE nyilvánvalóan mély benyomást gyakorolt napjainak embereire. Kétségtelenül megláttak olyan tulajdonságokat az Úrban, amelyek arra a következtetésre vezették őket, amit mondtak (14. v.). Az Úr osztozott Bemerítő Jánossal a bűn és a képmutatás meg nem alkuvó elítélésében; ugyanazt a megingathatatlan és félelem nélküli bátorságot mutatta, amelyet az emberek Illésnek tulajdonítottak, és a szánakozásnak hasonló érzéseivel rendelkezett, mint amilyen a síró prófétáé volt. Péter azonban tudta, hogy a múlt és annak jeles alakjai már nincsenek. Most Ővele álltak szemben, aki nem lehetett más, mint Krisztus, és semmivel sem kevesebb, mint Isten Fia. Pétert, mindazon keresztül, amit hallott és látott az Úrtól, az Atya képessé tette, hogy behatoljon Személyének titkába (16. v.).

Péternek azonban hosszú volt az útja. Nem osztotta Jézus azonosításának népszerű elképzeléseit, de bizonyára osztozott a Messiásról alkotott népszerű nézetekben. A Messiásról alkotott elképzelése reménytelenül híjával volt az igazságnak, és következésképpen, amikor Jézus a jeruzsálemi haláláról beszélt, szembeszegült Ővele (21-22). Péter helyesen ítélte meg a rangját, de rosszul a küldetését. A kereszt Péter számára a megütközés köve volt. Ezt bizonyította, hogy a messiási küldetésről alkotott elképzelései emberiek voltak és nem Istentől eredtek. Az isteni szándékban ugyanis Krisztus szenvedése küldetésének alapvető részét képezte (20,28). Péter később eljutott mindennek a megértéséig. Első levelében minden fejezetben beszél az Úr szenvedéséről - és mindig összefüggésbe hozza azokat krisztusi elhívatásával.

Azokban a szavakban, amelyeket Péter Cézárea Filippinél mondott, Jézus két különböző visszhangot hallott a múltból. Először is felismerte Atyja hangját, amely bemerítésekor bejelentette isteni és egyedülálló Fiúságát (16-17. v.). Azután felismerte az ördög hangját, amely a pusztában azzal kísértette, hogy kerülje el a keresztet, és válasszon rövid utat a trónhoz (22-23). Ugyanabból a forrásból (Péter szájából) tört elő édes és keserű víz azon a napon (Jak 3,11). De Őt nem csapták be. Nem lehetett eltántorítani üdvözítő küldetésétől. Gyülekezetet kellett építenie (18. v.). Krisztus olyan szeretettel volt Gyülekezete iránt, hogy kész volt önmagát adni érte (Ef 5,25).