ISTEN MIND Jézus bemerítkezésekor, mind a megdicsőülés hegyén úgy nevezte meg Őt, hogy „szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm" (3,17; 17,5). A Jordánnál az Atya megkülönböztette Őt a legrosszabb emberektől. A hegyen megkülönböztette a legjobb emberektől.
Az Úr mindenképpen nagyobb mind Mózesnél, mind Illésnél. Mindketten olyan próféták voltak, akik az Úr Igéjét mondták. De most Isten a „Fia által" beszél (Zsid 1,1-2). „Őt hallgassátok" - mondta (Mt 17,5). Mózes és Illés egyaránt a hegyek embere volt (a Sínaié és a Kármelé), de ezen a hegyen el kellett távozniuk, és egyedül hagyniuk minket, hogy „Jézust egyedül" lássuk.
Mind Mózes, mind Illés uralkodott a hatalmas vizeken. Mózesnek egy botra volt szüksége (2Móz 14,16), Illésnek pedig egy köpenyre (2Kir 2,8). Jézus is uralkodott a vizeken: neki elegendő volt a szava (Mt 8,26).
Mózes és Illés eltávozása ebből a világból egyaránt szokatlan volt, hogy többet ne mondjunk! Mózes egy hegyen halt meg a bűne miatt, amelyet elkövetett, és Isten volt a temetkezési vállalkozója. Illés közvetlenül a dicsőségbe távozott. Az Úr halála a kettő összefoglalása volt. Mózeshez hasonlóan hegyen halt meg (de a mi bűneinkért), és eltemetésének körülményeit Isten rendezte (Ézs 53,9). Illéshez hasonlóan „felvitetett a mennybe" (Lk 24,51).
Mózes egyszer, amikor sok problémával került szembe, azon a ponton volt, hogy feladja. Feladatát tekintve ezt mondta: „erőm felett van" (4Móz 11,14). Egy alkalommal Illés is nehéznek találta az utat, és így kiáltott: „elég" (1Kir 19,4). Az Úr az ellenállás olyan hullámaival találta magát szemben, amelyek ismeretlenek voltak mindegyik próféta számára, és Ő mégis haladt tovább, amíg azt nem mondhatta: „elvégeztetett" (Jn 19,30).
Mózes és Illés csak arra volt képes, hogy irányítsa és befolyásolja az emberek külső magatartását. De képtelenek voltak arra, hogy megváltoztassák az emberi szíveket. Következésképpen a nép legszókimondóbb ígéretei (2Móz 19,8) és vallomásai (1Kir 18,39) semmivé lettek. Jézus új szövetséget léptetett életbe saját vére által. Annak egyik tétele az, hogy az Ő törvénye a szívünkbe van beírva.
Sokan így magyarázzák (de hibásan): "Péter hibázott, mert az Urat egy osztályba sorolta Mózessel és Illéssel" (Mt 17,4-5. v.). Megtanulta a leckét. A megdicsőülés nyomán nála már csak „egyedül Jézusnak" volt helye (2Pt 1,16-18).
2Móz 14,16 Te pedig emeld föl a botodat, és nyújtsd ki kezedet a tengerre, és válaszd kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén.
2Kir 2,8 Illés fogta a palástját, összegöngyölte, és megütötte vele a vizet. Az kétfelé vált, így mind a ketten szárazon mentek át rajta.
Mt 8,26 Ő így felelt nekik: Mit féltek, kicsinyhitűek? Majd fölkelt, megdorgálta a szeleket és a tengert, mire nagy csendesség lett.
Ézs 53,9 A gonoszok között adtak sírt neki, és a gazdagok mellé jutott halála után. Pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem volt a szájában.
Lk 24,51 És mialatt áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe.
4Móz 11,14 Nem hordozhatom én magam ezt az egész népet, mert erőm fölött van ez.
1Kir 19,4 Ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve leült egy rekettyebokor alá, és könyörgött, hogy hadd haljon meg. Ezt mondta: Elég! Most, ó, URam, vedd el a lelkemet, mert nem vagyok jobb atyáimnál!
Jn 19,30 Miután Jézus elfogadta az ecetet, azt mondta: Elvégeztetett! És fejét lehajtva kibocsátotta lelkét.
2Móz 19,8 És az egész nép egy akarattal így felelt: Mindazt megtesszük, amit az ÚR rendelt. Mózes megvitte a nép válaszát az ÚRnak.
1Kir 18,39 Amikor látta ezt az egész nép, arcra borult, és azt mondta: Az ÚR az Isten! Az ÚR az Isten!
Mt 17,4-5 Péter pedig megszólalt, és azt mondta Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, építek itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. Még beszélt, amikor fényes felhő borította be őket, és szózat hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok.
2Pt 1,16-18 Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem mint akik szemtanúi voltunk nagyságának. Mert amikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy a felséges dicsőség ilyen szózata jutott hozzá: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”, akkor ezt a mennyből hozzá intézett szózatot mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent hegyen.
Péter hibázott, mert az Urat…
Péter hibázott, mert az Urat egy osztályba sorolta Mózessel és Illéssel (Mt 17,4-5. v.)" - nem ez volt a hibázás.
Közvetlenül a színeváltozás előtt Péter volt az, aki azt mondta: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia (Máté 16:16). Péter világosan tudta, ki volt Jézus, és tudta, hogy a Messiás Mózes és Illés fölött áll. Nem próbálta velük egy szintre hozni, vagy fordítva. Ez valójában egy helyes válasz, csak Péter időzítése volt rossz. Péter látta azt a dicsőséget, amivel az ember fia a királyságában rendelkezni fog. Tudta Zakariás 14-ből, hogy a sátoros ünnep a messiási királyságban teljesedik be. Ezért lesz kötelező a messiási királyságban megünnepelni a sátoros ünnepet. Nyilvánvaló, hogy ezt az élményt megelőzően Péter még nem értette a halál és feltámadás programját. Most látta dicsőséget, amivel Jesua a királyságban rendelkezik, és azt feltételezte, hogy eljött az idő a királyság megalapítására. Azt gondolta, ekkor teljesedett be a sátoros ünnep, és ezért akart három sátrat építeni. De ekkor még nem értette a halál és feltámadás programját, nem értette, hogy a pászka (pészah) ünnepének be kell teljesülnie, mielőtt a sátoros ünnep beteljesülhet. Tehát nem volt rossz a válasza, hanem helyes válasz volt az igazság akkori ismerete szerint, ahogy ő értette. De teljesen rossz volt az időzítés. Emiatt nem kapott engedélyt a három sátor felépítésére, mert Jesua azért jött, hogy a pészah ünnepét töltse be és nem a sátoros ünnepet. Ezért Jesua ígéretét figyelembe véve Péter látta dicsőséget, amivel a Messiás a királyságában rendelkezni fog. (bibliatanitasok.hu)