AMIKOR a tanítványok azon vitatkoztak, hogy ki lesz a legnagyobb a királyságban, az Úr egy kis gyermeket állított elő, válaszának találó illusztrálásához (1-2. v.). Egy kisgyermeknél teljesen idegen a gőg, a dölyfösség és az önző ambíció. Az Úr figyelmeztette a tanítványokat, hogy hacsak gondolkodásuk irányvonala meg nem változik, és nem tanulnak bizalmat és alázatosságot egy gyermektől, sohasem kezdhetik el megtanulni, hogy mi a szabály Isten útján. Ha a tanítványok nem fordulnak el önző ambíciójuktól, nem fognak bejutni az Ő királyságába, nem is szólva arról, hogy a legnagyobbak legyenek abban.
Az alázatosság nem abban áll, hogy rosszakat gondolunk magunkról; abban áll, hogy egyáltalán nem gondolunk magunkra. A tanítványoknak erre a fajta alázatosságra van szükségük, hogy nagyságot érjenek el a menny királyságában (4. v.).
A tanítványnak azonban nemcsak alázatosnak és szerénynek kell lennie, hanem helyes magatartást kell tanúsítania azok felé, akik hisznek Jézusban. Számára egy ilyen befogadása magának az Úrnak a befogadását jelenti (5. v.). Az alázatosság útján járást másnak megnehezíteni a legrettenetesebb bűn. Jobb nem élni, mint nem szeretni (6. v.). A tanítványnak minden olyan hajlammal, amely kísértést és botránkozást okozhat másoknak, könyörtelenül le kell számolnia önmagában - bármilyen ára legyen is (7-9. v.).
Az igeszakasz azt hangsúlyozza, hogy az alázatos hívőket rendszerint nem sokra becsülik a világban; gyakran „kicsi" gyermekként kezelik őket (3-6.10.14. v.). Sok farizeus és törvénytanító visszatérő bűne az volt, hogy lenézték a tanulatlanokat, és nem tekintették őket figyelemre méltónak. A tanítványnak azonban vigyáznia kell, nehogy megvessen bárkit az Úr „kicsinyei" közül (10. v.). Az Úr erre három okot nevez meg. Őket hatalmas és nemes lények szolgálják, akik élvezik Isten jelenlétét és jótetszését (10. v.); az ember Fia megkereste és megtartotta őket, Akinek ők kimondhatatlanul értékesek (11-13. v.); ők az Atya megőrző szándékának és kegyelmének tárgyai (14. v.). A „kicsinyeket" megvetéssel és lenézéssel szemlélhetik a világ emberei, de jólétük rendkívül fontos a szent angyaloknak, az isteni Pásztornak és az Atyának, aki nem engedi, hogy egy is elvesszen. Az Úr szabadítson meg bennünket attól, hogy olyanokon tapossunk, akiket Ő úgy mutat be, mint „szemefényét" (Zak 2,8).
Mt 18,4 Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.
Mt 18,5-8 És aki egy ilyen kisgyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be. 6 Aki pedig megbotránkoztat egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélyére vessék. 7 Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert elkerülhetetlen, hogy botránkozások legyenek, de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik! 8 Ha a kezed vagy lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat, és vesd el magadtól. Jobb neked, ha sántán vagy csonkán mégy az életre, mint két kézzel vagy két lábbal az örök tűzre vettetned.
Mt 18,9 És ha a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki és vesd el magadtól. Jobb neked fél szemmel az életre menned, mint két szemmel a gyehenna tüzére vettetned.
Mt 18,10 Vigyázzatok, hogy e kicsinyek közül egyet se vessetek meg, mert mondom nektek, hogy az ő angyalaik a mennyben mindenkor látják az én mennyei Atyám arcát.
Mt 18,11-13 Az Emberfia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett. Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és egy azok közül eltéved, az ember nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyeken, és nem megy-e el megkeresni azt, amelyik eltévedt? És ha történetesen megtalálja, bizony mondom nektek, jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek.
Mt 18,14 Így a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.
Zak 2,8 Mert azt mondja a Seregek URa, aki azoknak a népeknek a dicsőségéért küldött engem, akik kifosztottak titeket: Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja!
AJándék elfogadása könnyen
AJándék elfogadása könnyen megy a gyermeknek. Ezt is meg kell tanulnunk. Senki sem mehet be a mennybe, aki fizetni akar az ingyen ajándékért (Ef 2,8)