Skip to main content

01.27 Indítékom a szolgálatban

OLVASNIVALÓ: 
Máté 19,16 - 20,16

AZ ÚR elmondta a szőlőmunkások példázatát (Mt 21,1-15), hogy illusztrálja és megmagyarázza ezt a mondását: „Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők." A példázat lényege abban van, ahogyan a munkanap végén kifizették a munkabért (8. v.). A legrövidebb ideig dolgozók kapták meg először a bérüket. Amikor azok kerültek sorra a fizetésnél, akik tizenkétszer annyit dolgoztak, ugyanannyi fizetést kaptak - és nem voltak megelégedve (11-12. v.). Azok az emberek, akik elsőként kezdtek dolgozni, utolsók lettek; később kapták meg a fizetésüket, mint a többiek, és viszonylag kevesebbet kaptak azért a munkáért, amit elvégeztek. Csakhogy velük előre „megegyeztek" a bérükben (2. v.) Minden pontosan üzleti alapon történt. Vagyis ők tudni akarták, mit fognak kapni a munkájukért. A későbbi munkások viszont nem ragaszkodtak a fizetés kialkuvásához; készek voltak rá, hogy bízzanak a szőlősgazda becsületességében és jóságában. Ez az utóbbi magatartás nagy osztalékot fizetett. A gazda az elsőkkel igazságos volt (13. v.), velük viszont nagylelkű (14. v.). Az alkudozók („az elsők") „utolsóként" találták magukat abban a hosszú sorban, ahol elsőnek lenni volt a legjobb.

A példázatot a tanítványoknak szánta. Hallották, hogy Jézus azt kívánta a gazdag ifjútól, hogy adjon el mindent, és kövesse Őt. Ezért cserében azt ígérte neki, hogy „kincsed lesz a mennyben" (19,21). A fiatalember nem volt felkészülve rá, hogy az árat megfizesse - Ők azonban megfizették azt. Minthogy ők teljesítették az Úr feltételeit, részletesebben meg akarták ismerni azt a „kincset", amelyről úgy gondolták, hogy jár nekik (27. v.). Először az Úr kegyelmesen tekintélyes hivatalt ígért nekik királyságában, és százszoros kárpótlást minden földi kapcsolatért, amelyet feláldoztak. Ezután mondta el a példázatot. Valójában arra figyelmeztette őket, hogy ne foglalkozzanak túlságosan a jutalmuk részleteivel. Egy kis tett a szeretet és odaadás szellemében többet ér, mint sok cselekedet egy bérenc szellemével. A mennyei jutalom nekünk is meg van ígérve bátorításként a Krisztusnak végzett szolgálatunkban - de ne ez legyen az indíték. „A Krisztusnak szerelme szorongat minket" (2Kor 5,14). Biztosan számíthatunk arra, hogy az Úr megfelelően megjutalmaz bennünket. „Nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék..." (Zsid 6,10).