AZ ÚR elmondta a szőlőmunkások példázatát (Mt 20,1-15), hogy illusztrálja és megmagyarázza ezt a mondását: „Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők." A példázat lényege abban van, ahogyan a munkanap végén kifizették a munkabért (8. v.). A legrövidebb ideig dolgozók kapták meg először a bérüket. Amikor azok kerültek sorra a fizetésnél, akik tizenkétszer annyit dolgoztak, ugyanannyi fizetést kaptak - és nem voltak megelégedve (11-12. v.). Azok az emberek, akik elsőként kezdtek dolgozni, utolsók lettek; később kapták meg a fizetésüket, mint a többiek, és viszonylag kevesebbet kaptak azért a munkáért, amit elvégeztek. Csakhogy velük előre „megegyeztek" a bérükben (2. v.) Minden pontosan üzleti alapon történt. Vagyis ők tudni akarták, mit fognak kapni a munkájukért. A későbbi munkások viszont nem ragaszkodtak a fizetés kialkuvásához; készek voltak rá, hogy bízzanak a szőlősgazda becsületességében és jóságában. Ez az utóbbi magatartás nagy osztalékot fizetett. A gazda az elsőkkel igazságos volt (13. v.), velük viszont nagylelkű (14. v.). Az alkudozók („az elsők") „utolsóként" találták magukat abban a hosszú sorban, ahol elsőnek lenni volt a legjobb.
A példázatot a tanítványoknak szánta. Hallották, hogy Jézus azt kívánta a gazdag ifjútól, hogy adjon el mindent, és kövesse Őt. Ezért cserében azt ígérte neki, hogy „kincsed lesz a mennyben" (Mt 19,21). A fiatalember nem volt felkészülve rá, hogy az árat megfizesse - Ők azonban megfizették azt. Minthogy ők teljesítették az Úr feltételeit, részletesebben meg akarták ismerni azt a „kincset", amelyről úgy gondolták, hogy jár nekik (27. v.). Először az Úr kegyelmesen tekintélyes hivatalt ígért nekik királyságában, és százszoros kárpótlást minden földi kapcsolatért, amelyet feláldoztak. Ezután mondta el a példázatot. Valójában arra figyelmeztette őket, hogy ne foglalkozzanak túlságosan a jutalmuk részleteivel. Egy kis tett a szeretet és odaadás szellemében többet ér, mint sok cselekedet egy bérenc szellemével. A mennyei jutalom nekünk is meg van ígérve bátorításként a Krisztusnak végzett szolgálatunkban - de ne ez legyen az indíték. „A Krisztusnak szerelme szorongat minket" (2Kor 5,14). Biztosan számíthatunk arra, hogy az Úr megfelelően megjutalmaz bennünket. „Nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék..." (Zsid 6,10).
Mt 19. 16 Egyszer odament hozzá egy ember, és azt mondta neki: Mester, mi jót cselekedjem, hogy elnyerjem az örök életet? 17 Ő pedig így felelt: Miért kérdezel engem a jó felől? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat. 18 De ő tovább kérdezett: Melyeket? Jézus pedig azt mondta: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tégy hamis tanúbizonyságot, 19 tiszteld atyádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. 20 Az ifjú azt mondta: Mindezeket megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem? 21 Jézus így válaszolt: Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el a vagyonodat, és oszd szét a szegények között, és kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, és kövess engem. 22 Az ifjú pedig e beszéd hallatára megszomorodva elment, mert nagy vagyona volt. 23 Jézus pedig azt mondta tanítványainak: Bizony mondom nektek, hogy a gazdag nehezen jut be a mennyek országába. 24 Sőt azt mondom: könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni. 25 A tanítványok ennek hallatán nagyon megdöbbentek, és azt kérdezték: Akkor kicsoda üdvözülhet? 26 Jézus pedig rájuk tekintett, és azt mondta nekik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges. 27 Akkor megszólalt Péter, és azt mondta: Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Mi lesz hát velünk? 28 Jézus pedig azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy ti, akik követtetek engem, az újjáteremtett világban, amikor majd az Emberfia dicső királyi trónjára ül, ti is tizenkét királyi trónra ültök, és ítélitek Izráel tizenkét nemzetségét. 29 És mindaz, aki elhagyta házait, fiú- vagy nőtestvéreit vagy atyját, anyját, feleségét vagy gyermekeit vagy szántóföldjeit énérettem, százannyit kap majd helyette, és örök életet nyer örökségül. 30 Sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első.
Mt 20. 1 Mert hasonló a mennyek országa egy olyan gazdához, aki jókor reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlőjébe. 2 Megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, és elküldte őket a szőlőjébe. 3 Amikor három óra tájban megint kiment, látott másokat is tétlenül álldogálni a piacon. 4 És azt mondta nekik: Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom nektek. 5 Azok ki is mentek. Hat és kilenc óra tájban ismét kiment, és ugyanúgy cselekedett. 6 Tizenegy óra körül is kiment, és talált némelyeket, akik ott ácsorogtak, és azt mondta nekik: Miért álltok itt egész nap tétlenül? 7 Azt válaszolták: Mert senki sem fogadott fel minket. Akkor menjetek el ti is a szőlőbe – mondta nekik. 8 Amikor pedig beesteledett, így szólt a szőlő ura a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki bérüket, az utolsókon kezdve mind az elsőkig. 9 Akkor előjöttek a délután öt óraiak, és fejenként egy-egy dénárt kaptak. 10 Amikor aztán az elsők jöttek, azt gondolták, hogy ők többet kapnak, de ők is fejenként egy-egy dénárt kaptak. 11 Ahogy megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen. 12 Azt mondták: Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és egyenlőkké tetted őket velünk, akik a nap terhét hordoztuk és hőségét szenvedtük. 13 Ő pedig egyiküknek így felelt: Barátom, nem bánok igazságtalanul veled. Hát nem egy dénárban egyeztél meg velem? 14 Vedd, ami a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. 15 Hát nem szabad-e nekem a magaméval azt tennem, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? 16 Így lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók.
A fiatalember nem volt
A fiatalember nem volt felkészülve rá, hogy az árat megfizesse." - egy kicsit másképpen kell ezt magyaráznunk.
Ez a fiatalember (ahogy korának farizeusai tanították) azt gondolta (abban bízott), hogy jó cselekedetekkel el lehet nyerni az örök életet. Ezt az Írások soha nem tanították. Ezért aztán Jézustól cselekedet-programot kért. Mózes korában, mikor a nép (elbizakodottan) a maga cselekedeteiben akart bízni, nem pedig Isten ingyen ajándékában (kegyelmében) - Isten adott nekik parancsolatokat.
Itt is, ha ez a fiatalember elismerte volna Jézus istenségét, és kegyelmét kérte volna - megkapta volna. De ő cselekedetektől várta a megigazulását - erre Jézusnak csak ez lehett a válasza - tartsd be mindazt, amit Isten előírt (613 parancsolat).