SOK MÁSOKHOZ hasonlóan Salome is azt várta, hogy az Úr Jézus megszabadítja Izráelt a gyűlölt római elnyomó hatalomtól, és földi, politikai királyságot hoz létre. Előkelő, tekintélyes helyet és hatalmat kívánt a fiainak a királyságban. Fiai osztoztak velük kapcsolatos törekvéseiben. Jézus megkérdezte, hogy osztozhatnak-e poharában és bemerítkezésében is. Az előtte álló szenvedésre gondolt, de teljesen félreértették. Az egy pohárból való ivás az Ószövetségben jelenthetett jót és rosszat. Jakab és János úgy értelmezte szavait, mint amelyek áldásokra és felelősségekre vonatkoznak a királyságban. Ezért azt bizonygatták, hogy képesek részt venni az Ő uralkodásában. Sajnos, Jézus igazolta, hogy mindketten megtapasztalják majd „az Ő szenvedéseiben való részesülést" (Fil 3,10). Az előkelő helyet azonban nem volt módjában megadni.
A többi apostolt bosszantotta ez az önző kérés; mélyen megsértődtek a királyságban betöltendő főhelyek biztosításának a kísérlete miatt. A tíz férfi megsértődése azonban pontosan ugyanabban a talajban gyökerezett, mint a kettőnek az igénye. Nyilván mind a tizenkét tanítvány úgy képzelte el Krisztus királyságát, mint a Római Birodalmat annak prokurátoraival, bábkirályaival és császárával. A két testvér haszonlesése, valamint a többi tanítvány nemtetszése a nagyságnak ugyanabból a világi fogalmából eredt; a hatalommal rendelkező ember tekinthető a legnagyobbnak. De valamennyien tévedtek! Jézus királyságának szabályai az ellenkező irányba mutatnak. Mindenki közül a legnagyobb a mindenki szolgája. Jakabnak és Jánosnak nem kellett volna olyan pozícióra törekednie, ahol őket szolgálják majd, és a többieknek nem kellett volna annyira haragudniuk arra a kilátásra, hogy esetleg nekik kell szolgálniuk. Az Úr saját példájára hivatkozott - életében és halálában. Ő azért jött, hogy szolgáljon és életét adja másokért. Szavai a mai olvasó számára is megfelelő magyarázattal szolgálnak. Készségét arra, „hogy szolgáljon", a Mt 20,29-34. vers mutatja be. Mások úgy gondolták, hogy a vakok nem méltóak az Ő figyelmére; de Ő megállt és látást adott nekik: „Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?" Ezek annak a szavai voltak, Aki szolgál. Készségét, hogy „adja az ő életét", a Mt 20,17-19. vers kifejezetten megerősítette.
Manapság is szembe kerülünk egy kérdéssel. Szolgák vagy urak kívánunk inkább lenni Isten népe között?
Fil 3. 10 hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét és az ő szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához,
Mt 20,29-34 Amikor elmentek Jerikóból, nagy sokaság követte őt. És két vak, aki az út mellett ült, amikor meghallotta, hogy Jézus arra megy el, így kiáltott: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk! A sokaság pedig rájuk szólt, hogy hallgassanak, de azok annál inkább kiáltották: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk! Jézus megállt, megszólította őket, és azt kérdezte: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek? Azt, Uram – felelték –, hogy megnyíljék a szemünk. Jézus megszánta őket, megérintette a szemüket, és nyomban visszanyerték látásukat, és követték őt.
Mt 20,17-19 Amikor Jézus felment Jeruzsálembe, csak a tizenkét tanítványt vette maga mellé, és útközben azt mondta nekik: Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és írástudóknak, majd halálra ítélik, és a pogányok kezébe adják őt, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják, és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.