AZ ÚR bevonulása Jeruzsálembe fokozott érdeklődéssel és lelkesedéssel járt. Adja Isten, hogy felfogjunk egy keveset abból az izgalomból, amely mindig elfogja azokat, akik „a királyt ékességében látják" (Ézs 33,17). Figyeljük meg a Királyt jellemző vonásokat:
Szegénység. Az Úrnak valódi „szüksége" volt (Mt 21,3). Egy kölcsönvett szamáron lovagolt, nyilvánvalóan azért, mert neki nem volt szamara. Ez nem lep meg bennünket. Egy másik ember csónakjából prédikált, üzenetét egy másik ember pénzével illusztrálta, egy másik ember termében ette meg a páskát, és halálát követően egy másik ember sírkamrájába helyezték. A tanítványok ruhája biztosította egyetlen nyergét. Mégis, Ő, Aki szamáron lovagolt, kétségkívül teremthetett volna egy gyémántokkal berakott hintót a legfinomabb aranyból. Valóban, Ő, Aki gazdag volt, szegénnyé lett!
Gyöngédség. A próféta előre megmondta, hogy Krisztus két állatot fog felhasználni. Jézus a kettő közül a fiatalabbon lovagolt (Mk 11,7; Jn 12,14), de elvitte az idősebbet is. Valószínű, hogy a szamár és csikója még sohasem volt egymástól külön, és Ő tekintettel volt mindkettő érzéseire. Kevés ember gondolt volna erre egy pillanatig is. Ilyen figyelmesség volt azonban jellemző Őrá, Aki vizet fakasztott a sziklából az állatoknak, hogy ihassanak (4Móz 20,11), és Aki megkímélte Ninivét, részben azért, mert „barom is sok" volt ott (Jón 4,11).
Szerénység. A Király bevonult királyi városába. Övé volt a királyi hatalom, olyan hatalom, amelyet nemcsak emberek ismertek el (Mt 21,3.6), hanem állatok is (7. v.). Ezzel kapcsolatban jelentős az, hogy a szamárcsikó még sohasem volt betörve (Lk 19,30). Ennek ellenére az Ő közeledését bármilyen hivalkodásnak vagy pompának a teljes hiánya jellemezte. Az Úrnál a nagyság kéz a kézben járt a szerénységgel.
Bátorság. Nem volt fénylő kard a kezében, sisak a homlokán, ágaskodó harci mén alatta. Szamáron lovagolt, ahogyan az ősi időkben lovagoltak az uralkodók békeküldetés esetén. Tekintete mégis olyan volt, mint a harcos katonáé. Azért jött a szent városba, hogy királyságért harcoljon - jóllehet, nem ebből a világból valóért. Öt nap múlva meg kell halnia. A keresztnek kellett lennie annak a diadalmas hintónak, amelyről legyőzi sok ellenségünket. Jól ismerve az előtte álló csatát (Jn 18,4), Júda Oroszlánja volt, Aki „el nem fut senki elől" (Péld 30,30).
Mt 21. 1 Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez érkeztek, Jézus elküldött két tanítványt, 2 és azt mondta nekik: Menjetek az előttetek levő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt. Oldjátok el, és vezessétek ide hozzám. 3 Ha valaki bármit is szólna, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat. 4 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása, aki így szólt: 5 Mondjátok meg Sion leányának: Íme, a te királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, teherhordó állat csikóján. 6 A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, amint Jézus parancsolta. 7 Elhozták a szamarat és annak csikóját, majd felsőruhájukat rájuk terítették, és ő ráült azokra. 8 A sokaság legnagyobb része pedig felsőruháit az útra terítette, mások meg a fákról gallyakat vagdaltak, és az útra szórták. 9 Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban! 10 És amikor bement Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és azt kérdezték: Kicsoda ez? 11 A sokaság pedig azt mondta: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta. 12 Azután bement Jézus a templomba, és kiűzte mindazokat, akik árusítottak és vásároltak a templomban, és felborította a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit. 13 Majd azt mondta nekik: Meg van írva: az én házamat imádság házának nevezik, ti pedig rablók barlangjává tettétek. 14 Azután vakok és sánták mentek hozzá a templomban, és meggyógyította őket. 15 Amikor pedig a főpapok és írástudók látták a csodákat, amelyeket cselekedett, és a gyermekeket, akik azt kiáltozták a templomban: „Hozsánna a Dávid fiának”, haragra gerjedtek, 16 és azt mondták neki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus így felelt: Hallom. Sohasem olvastátok: gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?
Ézs 33,17 A királyt ékességében látja a szemed, és látod a tágas országot.
Jn 12,14 Jézus pedig talált egy szamarat, és felült rá, amint meg van írva
Jn 18,4 Mivel Jézus tudta mindazt, ami reá várt, eléjük ment, és azt kérdezte tőlük: Kit kerestek?
Péld 30,30 az oroszlán, amely hatalmas a vadak között, és nem fut el senki elől;