Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
Máté 21,1-16

AZ ÚR bevonulása Jeruzsálembe fokozott érdeklődéssel és lelkesedéssel járt. Adja Isten, hogy felfogjunk egy keveset abból az izgalomból, amely mindig elfogja azokat, akik „a királyt ékességében látják" (Ézs 33,17). Figyeljük meg a Királyt jellemző vonásokat:

Szegénység. Az Úrnak valódi „szüksége" volt (Mt 21,3). Egy kölcsönvett szamáron lovagolt, nyilvánvalóan azért, mert neki nem volt szamara. Ez nem lep meg bennünket. Egy másik ember csónakjából prédikált, üzenetét egy másik ember pénzével illusztrálta, egy másik ember termében ette meg a páskát, és halálát követően egy másik ember sírkamrájába helyezték. A tanítványok ruhája biztosította egyetlen nyergét. Mégis, Ő, Aki szamáron lovagolt, kétségkívül teremthetett volna egy gyémántokkal berakott hintót a legfinomabb aranyból. Valóban, Ő, Aki gazdag volt, szegénnyé lett!

Gyöngédség. A próféta előre megmondta, hogy Krisztus két állatot fog felhasználni. Jézus a kettő közül a fiatalabbon lovagolt (Jn 12,14), de elvitte az idősebbet is. Valószínű, hogy a szamár és csikója még sohasem volt egymástól külön, és Ő tekintettel volt mindkettő érzéseire. Kevés ember gondolt volna erre egy pillanatig is. Ilyen figyelmesség volt azonban jellemző Őrá, Aki vizet fakasztott a sziklából az állatoknak, hogy ihassanak (4Móz 20,11), és Aki megkímélte Ninivét, részben azért, mert „barom is sok" volt ott (Jón 4,11).

Szerénység. A Király bevonult királyi városába. Övé volt a királyi hatalom, olyan hatalom, amelyet nemcsak emberek ismertek el (Mt 21,3.6), hanem állatok is (7. v.). Ezzel kapcsolatban jelentős az, hogy a szamárcsikó még sohasem volt betörve (Lk 19,30). Ennek ellenére az Ő közeledését bármilyen hivalkodásnak vagy pompának a teljes hiánya jellemezte. Az Úrnál a nagyság kéz a kézben járt a szerénységgel.

Bátorság. Nem volt fénylő kard a kezében, sisak a homlokán, ágaskodó harci mén alatta. Szamáron lovagolt, ahogyan az ősi időkben lovagoltak az uralkodók békeküldetés esetén. Tekintete mégis olyan volt, mint a harcos katonáé. Azért jött a szent városba, hogy királyságért harcoljon - jóllehet, nem ebből a világból valóért. Öt nap múlva meg kell halnia. A keresztnek kellett lennie annak a diadalmas hintónak, amelyről legyőzi sok ellenségünket. Jól ismerve az előtte álló csatát (Jn 18,4), Júda Oroszlánja volt, Aki „el nem fut senki elől" (Péld 30,30).