Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
Máté 27,1-32

PÉTER EZT mondta az izráeli férfiaknak: „a szentet és igazat megtagadtátok, és kívántátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassák el néktek, az életnek fejedelmét pedig megöltétek" (Csel 3,14-15). Péter azt állította, hogy életet adtak annak, aki életet vett el és elvették az életét annak, aki életet adott. A helyzet iróniája azonban nem állt meg itt.

A zsidó nagytanács Jézust istenkáromlásért ítélte el (26,65-66). Tudva, hogy az ilyen vád Pilátus előtt semmit sem jelent, politikai vádakat hordtak össze ellene. Pilátus nem engedhette meg magának, hogy semmibe vegye azt az állításukat, hogy Jézus azt mondta, hogy Ő „Krisztus, a király" (Lk 23,2). Izráel vezetői hamisan Krisztust vádolták azzal, ami saját politikai elvárásuk volt a Messiástól. Az Úr gondosan elkerülte, hogy bármilyen bátorítást adjon egy Róma elleni felkeléshez (Jn 6,15), most azonban azzal a váddal állt ott, hogy Ő éppen olyan Messiás, amilyen nem akart lenni (4,1-10; 16,21-23). Pilátus hihetetlennek találta, hogy ez a szegény, megkötözött galileai prédikátor valaha is bármilyen királyi igénnyel lépett volna fel, és kikérdezte királyságának természetét illetően (3. v.; Jn 18,33-38).

Pilátus, mivel meg volt győződve Jézus ártatlanságáról és bizonyosra vette a jó kimenetelt, felajánlotta, hogy vagy Jézust, vagy Barabbást szabadon bocsátja a nép kedvéért (17. v.). A főpapok és a vének nagyfokú és körmönfont befolyásának köszönhetően a nép Barabbást választotta. Mind a népnek, mind a vezetőknek vonzóbb volt a hazafias kalandor - aki nem hitt a Messiás küldetésében, csak a fegyverében -, mint az olyan ember, aki ellenállás nélkül szenvedett (1Pt 2,23). A vezetők azt állították, hogy Jézus fenyegetést jelent Rómának; pedig azért fordultak el tőle, mert tudták, hogy nem az. Azt mondták, hogy keresztre szeretnék feszíttetni, mert királysága földi jellegű; boldogan látták, hogy meghal, mert tudták, hogy nem így van. A szomorú irónia az, hogy a helytartó elengedni kényszerült valakit, aki valójában abban a bűntényben volt részes, amit a vezetők megpróbáltak Jézusra kenni. Elvezették az Urat, hogy keresztre feszítsék egy olyan ember helyett, aki azt a messiási eszmét képviselte, amelynek az elfogadását Ő következetesen elutasította.

Barabbás bizonyára tudta, hogy Jézus helyette halt meg. Mi is tudjuk, hogy „Önmagát adta miérettünk" (Ef 5,2).

Ef 5. 2 és járjatok szeretetben, amint Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves, jó illatként.