Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
Máté 28,1-20

ELHENGERÍTETTÉK a követ, hogy feltáruljon az emberiség előtt az, amit az angyalok már tudtak: Jézusnak ugyanúgy hatalma volt arra, hogy újra felvegye az életét, ahogyan kegyelme volt arra, hogy letegye (Jn 10,18). Az angyal „ráült" a kőre. Ellentétben a gondos elővigyázatossággal, amellyel az emberek lezárták a sír bejáratát, látjuk a könnyedséget, amellyel az angyal félreseperte mindnyájukat. Ennyit jelent az őrség, a pecsét és a császár! Az angyal közbelépésére az őrök úgy reszkettek, ahogy a föld.

Az angyal megmutatta az asszonyoknak „a helyet, ahol feküdt az Úr" (6. v.). Ez a hely emlékeztet bennünket Jézusnak a halál feletti győzelmére; a sír még ott volt, de üres volt. Máté megemlített más megszentelt helyszíneket is. Elmentek „egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak" (26,36). Ez emlékeztet Jézus lelki gyötrelmére, előre látva a keresztet. Utal azután „a helyre, amelyet Golgotának" neveztek (27,33), hogy eszünkbe jusson bűneink miatti szenvedése. Az angyal megjelenése hasonló magatartást váltott ki a római őrségből és az asszonyokból. A döbbenetes fejleményeket az őrök bejelentették a főpapoknak (11. v.), az asszonyok pedig a tanítványoknak (8. v.). Sajnos, az előbbi bejelentésnek jobban hittek, mint az utóbbinak (Lk 24,11).

Az evangélium „a nagy megbízatással" zárul (18-20. v.). Végtelen erőforrásról olvasunk - „minden hatalom". A Sátán kijelentette, hogy „néked adom mindezt a hatalmat... mert nékem adatott" (Lk 4,6). Az Úr jogosan igényelte azt, mint sajátját. Ő is azt mondta, hogy minden neki adatott, és hívta az embereket, hogy „jöjjenek" Őhozzá (Mt 11,27-29). Itt azt mondja, hogy minden neki adatott, és megparancsolja tanítványainak, hogy „menjenek el" Őérette. Krisztus minden eredményes szolgájának először el kell jönnie, hogy lásson, mielőtt elmenne, hogy elmondja (6-7. v.). Univerzális misszióról olvasunk - „minden népeket". A tanítvány egyházközsége már nem Izráelre korlátozódik (10,5-6); ez az egész világ. Minden néphez menjenek el, felhívva a tanítványságra és a bemerítkezésre a Szentháromság nevében. Olvasunk feltétlen engedelmességről - „mindazt". Nem tehetjük, hogy kiválasszuk azokat a parancsokat, amelyeknek engedelmeskedünk (Zsolt 119,128). Az Újszövetségben nincs helye az a la carte keresztyénségnek. Olvasunk maradandó jelenlétről - „minden napon". Jézus az Ó biztosítékát adja: „Én (akié a hatalom), veletek vagyok (akiké a megbízatás)." Ez elég.