Skip to main content

02.10 A Szolga napjának hajnala

OLVASNIVALÓ: 
Márk 1,1-45

MILYEN JELENTŐS ennek az evangéliumnak az első megállapítása! Stílusában tárgyilagos, üzenetében egyenes, azonnal az Úr szolgajellegét hangsúlyozza a nemzetségtáblázat és a születési feljegyzés elhagyásával. Márk, hogy megmutassa, az a kezdet, amiről ő ír, nem a jó hírek legeleje, hallani lehet Malakiás próféciáján keresztül Jahveht beszélni tökéletes Szolgájához, és Ézsaiás annak kiáltó szaváról beszél, Aki eljön majd az elkészített úton (2-3.v.).

János kötelessége volt, akire a prófétai szó utal, hogy Urát bevezesse. Ő elégedett volt a követ és az útkészítő feladatával; hogy szava legyen annak, Akinek az út készült. Tudatában volt elhívatásának; ismerte küldetését; ismerte üzenetét. Felismerte a tekintélyt is, amit Isten neki adott. Mégis, ez a próféta, akiről az Úr azt mondta, hogy nem volt nála nagyobb (lásd: Lk 7,28), azt vallotta magáról, hogy méltatlan Urát szolgálni még a legalantasabb rabszolga minőségében is.

Márk ezután a Szolga felé fordul. Már elismerte, mint Isten Fiát (1. v.); Ő Úr (3. v,), az Erősebb (7. v.) és a Szerelmes (11. v.). Az isteni, sátáni és emberi figyelem Őrá összpontosult. A Szellem leszállt rá, azonosult vele isteni aktivitással (10. v). Az Atya elfogadta, szent tetszését kinyilvánítva (11. v.). Az ördög megtámadta (13. v.), hangsúlyozva ezzel tökéletes bűntelenségét (13. v.). A tanítványok elfogadták Őt elismerve Uruknak (20. v.).

Most gyors egymásutánban beszámoló következik három különleges csodáról, és egy összefoglaló sok másikról egyik szombatnap alkonyán. A démon kiűzésében az Úr hatalma nyilvánult meg az ördög felett (23-28. v.). A lázas beteg meggyógyításában a betegség feletti hatalmát bizonyította (29-31. v.). A leprás megtisztításában a tisztátalanság feletti hatalmát tapasztalták meg (40-42. v.).

Márk tehát világosan definiált szóképekben, nagy vonásokban leírta Isten tökéletes Szolgájának sokféle és változatos tevékenységét. Munkája hatásos volt. Elterjedt a híre, „és mentek hozzá mindenfelől" (45. v.).