Skip to main content

02.13 A magvető, a mag és a talaj

OLVASNIVALÓ: 
Márk 4,1-13

MAI SZAKASZUNK három példázatot tartalmaz, amelyek magvetésre és növekedésre vonatkoznak. Az első általában úgy ismeretes, mint a magvető példázata, de néha úgy is említették, mint amely valójában a talajok példázata. Márk beszámolóját a következő szavakkal kezdi: „Halljátok: Íme" (3. v.). Ez a kulcs. A példázat Isten Igéjének fogadtatásáról szól, amelyet magként szórnak Isten hűséges szolgái. Még a jó talaj sem egyforma termést hozott. Felelősek vagyunk azért, hogy amit a szolgálatban és a tanításban kaptunk, mennyire vagyunk készek átvinni a gyakorlatba. Vajon a hozam harminc-, hatvan- vagy százszoros-e? Az Úr kibővítette a jó talaj üzenetét annak a lámpának a haszontalanságára utalva, amelyet véka vagy ágy alá tettek. A felelősséggel kapcsolatos magatartásunk abban nyilvánul meg, hogy megértjük, hogyan lehetne nagyobb termést elérni. A világosságunkról bizonyságot kell tennünk. Minél többet osztunk meg abból, amit az Úrról tudunk, annál többet fogunk kapni. A közömbösség vagy nemtörődömség megakadályozza, hogy ragyogjon a világosság; és kárt szenvedünk majd (21-25. v.).

A következő példázat (26-29. v.) egyedül csak Márknál van feljegyezve. Újra a magvető, a mag és a talaj a fő szempont, de itt az Úr csak a befogadó földdel és a benne lévő mag fejlődésével foglalkozik. A magvető elvégezte a kötelességét. A magnak élete van, és észrevétlenül növekedni fog. Fejlődését három fázisban illusztrálja, és az evangélium összefüggésében mutatja be a szellemi élet egyszerű kezdetét, titokzatos növekedését és érett végeredményét. Szívlelje ezt meg az Ige minden hűséges magvetője (lásd: Ézs 55,10-11).

A harmadik példázatban (30-32. v.) az Isten királyságának illusztrálására az Úr egyetlen szem mustármagot választott ki az Ő egész teremtéséből. Az Isten királyságának jelentéktelen kezdete volt tizenkét férfi által, akiknek látszólag kevés lehetőségük volt, amely azonban ágakat hajtott az egész világon, vonzást gyakorolva mindenkire, aki jönni akar. Az égi madarak metaforája hasonló összefüggésben szerepel a nagy cédrusfánál, Izráellel kapcsolatosan (lásd: Ez 17,23).