Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
Márk 4,35-41

MINDIG TANULSÁGOS és megragadó az evangéliumok tanulmányozása közben, ha egy eseményről megkeressük a párhuzamos beszámolókat, ha több evangéliumban is szerepelnek. Ha ezt tesszük annál az eseménynél, amikor az Úr lecsendesíti a vihart, látni fogjuk, hogy Márknál öt olyan megfigyelés van, amely hiányzik Máténál (8,23-27) és Lukácsnál (8,22-25). Ezek a következők: „elvitték Őt, úgy amint a hajóban volt" (36. v.), „de más hajók is voltak vele" (36. v.), „Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aludt" (38. v.), „...nem törődöl vele, hogy elveszünk?" (38. v.); „És felkelve megdorgálta a szelet, és mondta a tengernek: Hallgass, némulj el!" (39. v.).

Nem nehéz elképzelni azt a szemléletes leírást, amelyet Márk ad. Mennyire törődhettek vele a tanítványok! Úgy, amint volt, a hajónak egy nyugalmas részébe vezették, és ott az Isten Fia, aki hajlandó volt magát alávetni a fizikai szigor emberi korlátainak, a napi tevékenység után elfáradva lehajtotta fejét egy fejaljra és elaludt. Nem törődött a feltámadó tengeri viharral. Neki, a tanítványoknak és az Őt kísérő többi hajónak meg kellett érkeznie a másik partra. Ő ezt így mondta. Ezt hamar elfelejtették abban a pánikban, amely bekövetkezett, amikor a nagy vihar kitört, és a hajó megtelt vízzel. Az Úr jelenléte nem védte meg őket az ellenséges körülményektől, de garantálta biztonságukat.

A félelem nagyon gyakran eltorzítja a kilátást, és ők kíméletlenül felébresztették Őt a következő kérdéssel: „nem törődöl vele?" Bizony, milyen gyakran kételkedik Isten gyermeke a nehéz időkben! Könnyű, de mégis milyen rossz elfelejteni, hogy a viharok szellemi megtapasztalásokkal járnak az Ő legfelsőbb ellenőrzése mellett. Emlékezzünk meg hatalmának megnyilvánulásáról a viharban, és hogy „ámde utóbb" mi történik (lásd: Zsid 12,11). Megdorgálta a vihart, és megparancsolta a tengernek, hogy hallgasson és némuljon el. Ez az esemény együtt mutat be két dolgot Őróla. Noha igazi Ember, ezen az estén igazi Istennek mutatkozott. Nem csoda, hogy a tanítványok nagyon megijedtek ilyen hatalom megnyilvánulásán, és ez mondogatták maguk között „Kicsoda hát ez?" (Mk 4,41).