Skip to main content

02.19 Hagyomány és valóság

OLVASNIVALÓ: 
Márk 7,1-37

EZ a fejezet azzal kezdődik, hogy a farizeusok bírálják az Úr tanítványait, mert mosatlan kézzel esznek, ellentétben a vének hagyományával (2. v.). Válaszában az Úr az Ézs 29,13-at, valamint Mózest idézi (2Móz 20,12; 21,17), így mutatva meg képmutatásuk ürességét az igazi törvénnyel, amelyet ők szájukkal szolgáltak. A tiszta kéz sohasem fogja ellensúlyozni a tisztátalan szívet! Az Úr külön megmagyarázta, hogy az embert nem az szennyezi be, amit megeszik, hanem az, ami ő maga, és ezt a kérdést illusztrálva megjelölt tizenhárom mérget, amely az emberek szívéből jön elő (Mk 7,17-23).

A szíro-föníciai asszonnyal kapcsolatos eset, aki azért könyörgött az Úrnak, hogy űzze ki a démont a lányából, szembetűnő (24-30. v.). Mint pogány, nem tarthatott igényt Isten kegyelmére. Az üdvösség a zsidóké volt. A valamennyi nemzet kegyelmes hívásának ideje nem érkezik el, majd csak pünkösd után. Az Úr válasza nem volt bátorító, mert szigorúan ehhez az elvhez alkalmazkodott. Ez az asszony hitének a próbája volt, és miközben elfogadta az Úr képletes válaszát, hogy mint pogánynak, nincs joga részesülni a gyermekek kenyeréből, kibővítette az illusztrációt az asztal alatti morzsák igénylésével (28-29. v.).

A süket és nehéz beszédű ember meggyógyításának csodáját csak Márk jegyezte fel (32-37). Az Úr különleges módszereket alkalmazott. Az ok az lehet, hogy amíg az ember nem hallhatta a szavakat, amelyeket az Úr mondott volna neki, nem érthette a folyamatot. Először az Úr kivezette a tömegből. Ez ki nem mondott feddés lehetett azok számára, akik jelet kerestek. Ezenkívül kapcsolatuk személyessé vált. Azokat az ujjakat, amelyekkel az Úr véghezvitte a teremtés mennyei művét (Zsolt 8,4), most egyik teremtményének meggyógyításában használta. Az Úr nyálának alkalmazása azt hangsúlyozta, hogy a gyógyító hatalom nemcsak Őbenne van, hanem tőle származhat is. Kiáltása, hogy „nyilatkozzál meg" (34. v.), parancs volt a szunnyadó szerveknek, hogy hangolódjanak a Helyreállító hangjának meghallásához, és zengjék az Ő dicséretét. Az Urat, a tökéletes Szolgát megillette a legmagasabb elismerés, amelyet az elvégzett szolgálatért kaphatott: „Mindent jól cselekedett" (37. v.).

Ézs 29. 13 De így szól az Úr: Mivel e nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy, hogy irántam való félelmük betanult emberi parancsolat lett,
2Móz 20. 12 Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked!
2Móz 21. 17 Aki szidalmazza atyját vagy anyját, halállal lakoljon.