Skip to main content

02.20 Szánalom, gyógyítás és felhívás

OLVASNIVALÓ: 
Márk 8,1-38

A SOKASÁG megelégítésének két különböző eseményét összehasonlítva - ahogyan Márk feljegyezte - az olvasó különbségeket fog észrevenni, pl.: a csodák helye, az időszak, az Úrral lévő emberek, a megvendégeltek száma, a megmaradt darabok, valamint a tárolóedények, amelyekbe gyűjtötték azokat. A „kosárnak" fordított szavak is teljesen különbözőek. (Lásd a Csel 9,25-öt, ahol ugyanaz a szó szerepel, mint amelyet ebben a fejezetben találunk.) Csupán két összehasonlítható jellegzetességet említhetünk meg; az Úr szánakozását (Mk 8,2; 6,34) és a megvendégeltek jóllakását (8,8; 6,42). Miért volt probléma a tanítványok számára a négyezer ember megvendégelése? (8,4) Elfelejtették volna, hogy az Úr ötezret is megelégített? Vagy ők szabtak volna határt az Úr képességének, hogy azt a csodát megismételje?

A csoda, amely következik (22-26. v.), a második és egyben az utolsó, amelyet kizárólag Márk jegyzett fel. Noha önmagában azonnali, hatásában fokozatos volt. A tanulságok, amelyeket levonhatunk, a következők: (a) a szellemi világosság lépésről lépésre növekszik; (b) a tökéletlen egy napon tökéletessé lesz. Reális értelme van, hogy imádkozunk azért, hogy az Úr kezének láthatatlan érintésével növelje szellemi látásunkat.

A 27. verstől kezdve Isten tökéletes Szolgájának szolgálatában nagyon határozott változást fogunk látni, ahogy végül felkészült annak a munkának a véghezvitelére, amelynek elvégzésére jött. Péter vallomása, hogy Ő a Krisztus (29. v.), annak felismerését mutatja, hogy Ő Isten Felkentje, Akiben minden Írás beteljesedik majd, bár azt nem értette meg, hogy ez mivel jár. Ez a vallomás szolgáltatta az alkalmat, amelytől kiindulva az Úr elkezdte tanítványait a halálával kapcsolatban tanítani (31. v.). Nekik is fel kell venniük keresztjüket és megismerniük, hogy az mibe kerül. Ez nem jelentette, és ma sem jelenti a viszontagságok vagy betegségek személyes és fizikai elviselését, ahogyan néha értelmezik a kereszt hordozását, hanem inkább az Ő gyalázatának a hordozását (Zsid 13,13). Mint akkor, az Úr még mindig arra hív el, hogy megtagadjuk magunkat, azonosuljunk a kereszttel és annak gyalázatával, elkötelezett követői legyünk neki és az evangélium ügyének; hogy „elveszítsük" életünket arra törekedve, ami szellemi, és szellemi kincseket gyűjtve „megtaláljuk" az igazi életet (Mk 8,34-38). Készek vagyunk erre?

Apcsel 9. 25 de a tanítványok az éj leple alatt elvitték, és a várfalon egy kosárban leeresztették.
Zsid 13. 13 Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívül, az ő gyalázatát hordozva.
Mk 8. 34 A sokaságot pedig tanítványaival együtt magához szólította, és azt mondta nekik: Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. 35 Mert aki meg akarja tartani az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét érettem és az evangéliumért, megtartja azt.