Skip to main content

02.22 Tanulságok az alázatban

OLVASNIVALÓ: 
Márk 9,30-50

SZOMORÚ JELLEMZÉS a tizenkettőről, hogy az út folyamán, amikor az Úr ismét beszélt nekik a haláláról és a feltámadásáról, ők csak saját ambícióikkal voltak elfoglalva. Az Úr ezt követő tanítása arra a kifejezésre összpontosított, amelyet háromszor ismételt meg: „az én nevemben". Egy kis gyermeket középre állítva a pozíció alázatának leckéjére tanította őket (35-37. v.). A gyermeki hit egyszerűsége a szellemi nagyság jele. Pál a „Krisztus iránt való egyenesség"-ről beszélt a szilárd bizonyságtétellel kapcsolatban (2Kor 11,3). Jánosnak arra a beszámolójára válaszolva, hogy eltiltottak valakit, aki démonokat űzött ki az Úr nevében, mert nem őket követte, a kapcsolatokkal összefüggő alázatra tanította őket (Mk 9,38-40). Ezt az eseményt használják arra, hogy alátámasszák vele az ökumenizmust, akármilyen névvel illetik is azt egyébként. Nincs jogunk arra, hogy az Úr szavait így kezeljük. Ennek az embernek megvolt a saját közössége az Úrral, és az Úr elismerte azt, de nem parancsolta a tanítványoknak, hogy menjenek és létesítsenek vele kapcsolatot. A helyi gyülekezeti jelleg elvei Isten Igéjében vannak, amelyet alázattal és egyszerű engedelmességgel kell követni. Ettől függetlenül örüljünk Krisztus Teste egységének, és szeressünk mindenkit, aki Őt szereti. Az Ő nevében adott pohár vízzel a cselekedetekben megnyilvánuló alázat leckéjére tanított (41. v.). Itt megtanuljuk, hogy az Úr szemében fontos az Ő nevében tett legkisebb cselekedet is. Az alázatos szellemmel adott kis ajándék, amelyről senki sem tud, jobb, mint az, ami nagysága miatt magára vonja a figyelmet, ha ebből a célból adták.

„Az alázatosságot öltsétek fel" - írta Péter (1Pt 5,5).

Az Úr összefoglalta beszédét és először mások megbotránkoztatása ellen figyelmeztetett, amit a gyermek képében mutatott be, aki könnyen befolyásolható. Ezután utalt a személyi megbotránkoztatás lehetőségére a kéz, a láb és a szem felhasználásával (42-48. v.). Ezek az erőteljes szóképek a szigorú önfegyelem szükségességére tanítanak, amit csak a (hús)test keresztre feszítésével lehet gyakorolni (lásd: Gal 5,24). Az Úr világosabbá tette illusztrációit, bemutatva a tűz és a só finomító és megtisztító jellegét, minthogy a bennünk lévő só egymással való békességhez vezet (Mk 9,49-50).