Skip to main content

02.28 A kert és a palota

OLVASNIVALÓ: 
Márk 14,32-72

GECSEMÁNÉ! A kert, ahol feltárult az Úr személyes érzéseinek és tapasztalatainak mélysége (32-42. v.). Azok a kifejezések, hogy „kezdett rettegni és gyötrődni", „szomorú az én lelkem", eléggé ékesszólóak, hogy szükségtelenné tegyék a magyarázatot annak odaadó tanulmányozásában, ahogyan ment előre, a földre esett és imádkozott. Háromszor imádkozott. Márk feljegyzi a szavait: „Abba, Atyám!" (36. v.). Nincs feljegyezve más alkalom, hogy Jézus ezt a megszólítást használta volna, és a Szentírásban is csak két másik esetben fordul elő (lásd: Róm 8,15; Gál 4-6). Vine, W. E. mondja, hogy „az 'Abba'... gondolkodás nélküli bizalmat jelent; az 'Atyám' a közösség érzékelését fejezi ki" (Expository Dictionaty of New Testament Words. [Újszövetségi szavak magyarázó szótára]). A pohár félelmes realitásával a szeme előtt, imádjuk Őt azért a mondásért, hogy „mindazáltal" (36. v.).

Jézus küldetésének teljesítésében mutatott hűségével szemben állt más valakinek a kapzsisága és hűtlensége (43-52). Azok az eszközök, amelyek által Júdás elárulta az Urat, az eseményt visszataszítóvá teszik, ahogyan a szeretet jele az ördögi gonoszság jelévé lett ezen az egyedülálló alkalmon, ahogyan ajkán a „Mester" szóval elárulta Őt.

Az evangéliumok feljegyzik, hogy az Úr három kihallgatásnak volt alávetve a zsidók által. Az első Annás előtt volt; a második, amelyet Márk bizonyos részletességgel jegyez fel, Kajafás előtt (53-65. v.), a harmadik pedig a Szanhedrin előtt. Ezekben a vád az istenkáromlás volt. A hű Szolgát elutasították, és arra törekedtek, hogy megfosszák hitelétől. Az Úr hallgatott minden kérdésüknél, amíg a főpap ünnepélyesen fel nem szólította, hogy válaszoljon személyét és Istennel való viszonyát illetően. Ekkor kijelentette Messiás voltát, és megjövendölte, hogy Ő lesz majd a bírájuk (61-62. v.).

Mindegyik evangélium elmondja, hogy Péter megtagadta Jézust (66-72). Márk feljegyzése nagyon érdekes, mert az Péter személyes beszámolója lehet. Szegény, szeretett Péter! De vajon mi nem tagadtuk meg soha az Urat, ha nem is közvetlenül, de éppen olyan hatással, annak szándékos elhallgatásával, hogy ismerjük Őt? Istennek hála a sírásért (72. v.). Soha ne szégyelljük az igaz bűnbánat könnyeit. Ezek drágák Isten szemében, és a helyreállítás útját egyengetik.