MÁRK a feltámadásról írt beszámolóját a következő kifejezéssel kezdi: „Mikor pedig elmúlt a szombat". A szombatok eljöttek és elmúltak, de az a szombat, amíg az Úr teste a sírban feküdt, az utolsó volt, mert Ő már nem volt ott. A feltámadás elhozta a törvény szolgálatának a végét, és helyébe az igazság szolgálata lépett (lásd 2Kor 3,9). Valóban új nap kelt fel, a kegyelem napja. Az asszonyok kapták meg a boldogító híreket a mennyei látogatótól, az üzenettel együtt, amelyet át kellett adniuk az Úr tanítványainak. Márk hozzáteszi e következő szavakat: „és Péternek" (7. v.). Mennyire örülhetett Péter, hogy nevét külön megemlítette! Három alkalmat említ a 9., 12., 14. vers azok közül, amikor az Úr megjelent követőinek. Mária Magdaléna visszament a sírhoz, és jutalma az volt, hogy látta Urát, és röviden beszélhetett vele (lásd: Jn 20,11-18). Történetét nem hitték el. Azt a kettőt, aki vidéken látta Őt (lásd: Lk 24,13-35), hasonlóan kezelték. Nem meglepő, hogy az Úr szemrehányást tett a tizenegynek hitetlenségük miatt, hiszen korábban megmondta nekik, hogy harmadnap fel fog támadni.
A nagy feladatnak, amellyel az Úr megbízta tanítványait, Márk csak egy részét jegyzi fel, és a bemerítkezést úgy említi, mint a hit következményét (15-16. v.). Azok a jelek, amelyekről az Úr a 17-18. versben beszélt, átmeneti jellegűek voltak, és ma már többnyire nincsen gyakorlati jelentőségük.
A Szolga, Aki tökéletes volt jellemében, szorgalmas a szolgálatban, hűséges a halálában és diadalmas a feltámadásában, ezután visszatért ahhoz, Aki elküldte, Akinek akaratát cselekedni örök gyönyörűsége lesz, és Akinek jobbján ül. Művét befejezte (19. v.). Övé a tisztelet és hatalom helye.
Ezután szolgái elmentek, hatalmuk forrását a 20. vers állapítja meg: „az Úr együtt munkálkodva velük". Ez a kifejezés egyedülálló, amely nagyon bensőséges módon összeköti a Szolgát az Ő szolgáival. így az evangélium kezdete, amelyet Márk írt, nem ért a végéhez, amikor az Úr visszatért a mennybe. Munkája folytatódik, már nem az Ő szája és keze által, hanem a miénkkel. A munkához szükséges hatalom azonban még mindig az Övé, és csak az Ő nevében lehet végezni.
2Kor 3. 9 Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?
Mk 16. 17 Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: Az én nevemben ördögöket űznek, új nyelveken szólnak, 18 kígyókat vesznek föl, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.
Mk 16. 20 Azok pedig kimentek, és mindenütt prédikáltak. Az Úr pedig együtt munkálkodott velük, és megerősítette az igét az azt kísérő csodálatos jelekkel.