AZOK a személyek, akik előkelelő helyet foglalnak el az elbeszélésben, a következők: Heródes, Zakariás, Erzsébet, Gábriel, József és Mária. Gábriel kivételével az emberlét keresztmetszete tárul elénk, akiken keresztül Isten munkálkodik az üdvösség boldog híreinek elhozatalában. Egy pogány zsarnok, egy zsidó pap és gyermektelen felesége, egy férfi, akinek a neve József, egy szűz, akinek a neve Mária - nem valami lenyűgöző társaság, de arra vannak szánva, hogy szoros kapcsolatba kerüljenek azzal, Aki azért jött, „hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett", (19,10).
Zakariás és Erzsébet, „mind a ketten igazak voltak az Isten előtt" mind erkölcsi, mind vallási szempontból (6. v.). Volt azonban életükben egy nagy csalódottság. Nem született gyermekük; Erzsébet meddő volt. Ebben a dologban imádságuk végül is meghallgattatást nyert, ahogyan Gábriel bejelentette Zakariásnak. Örömöt és boldogságot ígért a mennyei követ, de a hitetlenség megrabolta Zakariást mindenféle örömtől az erre való várakozásban (ahogyan a hitetlenség szokta), és az angyal bejelentette, hogy néma lesz addig a napig, amikor ezek beteljesednek (20. v.).
„És a népnek egész sokasága imádkozott kívül a jó illatozás idején." Az angyal bizonyságtétele arról, hogy Zakariás imája „meghallgattatott", arra emlékeztet, hogy bár sok imádság hangzik el Istenhez, és kérésüket tekintve annyira változatosak, „ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket: És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, amelyeket kértünk őtőle" (1Jn 5,14-15).
Keveset tudott Zakariás és Erzsébet arról, hogy a nekik megígért gyermek arra fog felnövekedni, hogy a Messiás előfutára legyen, nagy hatást fog gyakorolni napjainak társadalmára, és az Úr Jézus úgy írja majd le, mint a legnagyobb prófétát (7,28).
Noha Gábriel kijelentése Mária számára megdöbbentő volt, ő ezt az igaz hit szépségével és egyszerűségével fogadta: „Legyen nékem a te beszéded szerint" (38. v.).
Megláttunk valamit az író céljából (1-4. v.), és megismertünk néhány személyt, akik szereplői lesznek az eseményeknek azokban az években, amelyek a leghatalmasabbak voltak Isten egész történelmében, mióta az emberiséggel foglalkozott (5-38. v.).