TIZENKÉT ÉVES korukban kezdtek a zsidó fiúk eljárni Jeruzsálembe az ünnepekre, és ebben az életkorban vitték fel Jézust is a páska éves megünneplésére, ahogyan a parancs szólt (5Móz 16,1- 2). Ez nagy eseményt jelentett az Ő számára, hogy ott lehetett a nagy rabbik között, ahogyan ott ülnek és vitatkoznak Mózes törvényének dolgairól, a régiek rendeléseiről és az emberek parancsolatairól (Mk 7,5-7). Ezek olyan emberek voltak, mint azok, akik később elkeseredett ellenségei lettek, és halálát követelték. Ő visszamaradt Jeruzsálemben, miközben Mária és József nem tudva erről, „egy napi járó földet mentek és keresték Őt a rokonok és az ismerősök között" (Lk 2,44).
Gyakran csalódik az ember, amikor ezt vagy azt feltételez az Úrral kapcsolatban. (Lásd: Lk 3,23.) Mária Magdaléna kimondhatatlan öröme késedelmet szenvedett, amikor olyan közel volt hozzá, „azt gondolván, hogy a kertész az" (Jn 20,15).
„A gyermek Jézus" szülei hamar rájöttek, hogy nincsen a rokonokból és ismerősökből álló társaságban. Három napi bánatos keresés után megtalálták a templomban. Nem tanította, hanem hallgatta a doktorokat „és kérdezgette őket" (Lk 2,46). Többet is fogunk olvasni csodálatos szavaiból, ahogyan haladunk tovább Lukács evangéliumában. A tudósok elcsodálkoztak, édesanyját is beleértve, aki, noha belsőleg megdöbbent, „szívében tartotta mind ezeket a dolgokat" (2,51; lásd: 2,19). Úgy tűnik, hogy azok, akiknek leginkább kellett volna ismerniük Őt a földön, kévéssé ismerték. Keveset tudtak küldetéséről, amire készült, és amikor ezt kijelentette, „nem értették" (2,49-50). Később el fogja mondani tanítványainak, hogy az Ő eledele Atyja akaratának teljesítése, ami az Ő életének igazi belső tápláléka (Jn 4,34).
A társaság, maga mögött hagyva Jeruzsálemet, folytatta útját, „és aláment velük, és ment Názáretbe; és engedelmes volt nékik" (Lk 2,51). Van sok olyan dolog, amit nem értünk, ahogyan az „Úrnak szolgálója" sem értette, azonban „hitte" a hihetetlent (Lk 1,45), és „mind ez igéket megtartotta, és szívében forgatta" (Lk 2,19). Ahol az értelem nem segít, a szeretet „együtt örül az igazsággal", és „mindent hisz" (1Kor 13,6-7).