Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
Lukács 9,51-10,42

MILYEN KÖNNYŰ Jézust „Úrnak" mondani, és tevékenységünkkel mégis megtagadni hitvallásunkat. Jakab és János azt hitték, hogy Mesterük kívánsága szerint cselekszenek, amikor ezt mondták: „Uram, akarod-e, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből?" Végül is ezt ők maguk készek voltak megtenni, és úgy gondolták, hogy igazuk van. Az Úr feddése, hogy „nem tudjátok minemű szellem van ti bennetek", nagyon világosan mutatja, hogy a haragnak és az ítéletnek ilyen megnyilvánulása az Ő uralmának az elismerése mellett nem tartható.

Az az ember, aki ezt mondta: „Követlek téged Uram, valahová mégy", nem számolt azzal, hogy mit jelent egy ilyen állítás. Ahogyan azóta is sokan tapasztalták, az Ő uralmának az elismerése a „kivetett idegen" követését jelenti; ha úgy hozza a helyzet, minden dolog elveszítésének az elszenvedését. Jó mindezt végiggondolni, mielőtt az „Uram" kifejezést könnyelműen a szánkra vesszük.

Az 59. versben egy másik ember mondta, hogy „Uram", de hozzátette: „engedd meg nékem, hogy előbb..." Nem nehéz itt észrevenni a következetlenséget - ha Jézus az Úr, Őneki kell elsőként jönnie. Az Ő kívánságainak, az Ő utasításainak előjogot kell élvezniük. Mégis újra halljuk az „Uram" (61. v.) szót, de mint korábban, előfeltétellel. Most a rokonokra szánt idő való előbbre az azonnali engedelmességnél: ismét kárba veszett az az állítás, hogy Ő az Úr.

Lehet, hogy amikor ezeket a szavakat olvassuk, több alkalom is eszünkbe jut, amikor Péter szavait, hogy „semmiképpen sem, Uram" (Csel 10,14), ismételtük. Ez lehet a helyzet még ma is. Az Üdvözítő áldott személyéről való elmélkedés vigyen el bennünket oda, ahol ezt mondhatjuk: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?" (Csel 9,6).

Azt a tényt, hogy Ő Úr, később világosan megmutatta. Szuverén hatalmában az Úr hetven tanítványt küldött el, hogy hirdessék az Ő eljövetelét, és kijelentette: „Aki titeket megvet, engem vet meg; és aki engem vet meg, azt veti meg, aki engem elküldött" (Csel 10,16). Fenntartotta azt a jogát, hogy Őt be kell fogadni, és világosan kijelentette, hogy az Ő elutasítása ítéletet fog eredményezni. Milyen boldogok voltak a tanítványok, amikor visszatérve ezt mondhatták: „Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által!" Igen, még a szellemi világban is Ő az Úr.