Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
Lukács 11,27-54

OLVASMÁNYUNK ELEJÉN egy asszony áldást mond Máriára, mert Ő Jézus anyja (27-28. v.). Ez összhangban van az angyal kijelentésével, „áldott vagy te az asszonyok között" (1,28). Némelyek Máriát teljesen indokolatlan magasságba emelték. Figyeljük meg, hogy az Úr szavai helyreigazítják ezt, mert Ő azoknak adja a boldogabb helyzetet, „akik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt". A természetes kapcsolatok nem olyan fontosak, mint a szellemiek (Jak 1,1; Júd 1). Az Úr a maga számára igényelt méltóságot azzal, hogy „nagyobb van itt Salamonnál", és „nagyobb van itt Jónásnál" (29-32. v.).

Egy királynő sok mérföldet utazott, hogy beszélgessen Salamonnal, mert hallotta a hírét. Egy bűnös város megtért Jónás próféta prédikálására. Hogyan bánhattak az Úr kortársai így Ővele, Aki nagyobb mindkettőjüknél? „Noha Ő ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek őbenne" (Jn 12,37). Az Úr szomorúan jelentette ki, hogy a nagyobb világosság nagyobb ítéletet von maga után. Hogyan reagálunk mi válaszképpen az Ő kijelentésére?

A 37-54. vers egy farizeus otthonába visz, aki leereszkedően meghívta az Urat, hogy ebédeljen nála. Az Úr azonnal megszegett egyet az ő fontos szabályaik közül: nem mosott kezet étkezés előtt. Ennek semmi köze sem volt a higiéniához, hanem puszta ceremoniális követelmény volt. Az Úr, válaszul a farizeus megdöbbenésére, felhívta a figyelmet azokra a képmutató szokásokra, amelyek a külső viselkedést a belső állapot fölé emelték. Megadták a tizedet, de elmulasztották szeretni Istent. Piedesztálra emelték önmagukat, hogy lássák őket az emberek, de Isten ismerte a szívüket. Még mindig vannak „farizeusok", és Istent még mindig jobban érdekli az ember „belsője" (39. v.). „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van" (1Sám 16,7).

Az Úr vádja egy odafigyelő írástudót válaszra ingerelt. Érezte, hogy a farizeusoknak szóló kritika ellene is irányult. Az Úr ezzel egyetértett, és nagyon határozottan leleplezte az embereknek azt a társaságát, akik azt állítják, hogy Isten Igéjének tanítói, de azt az Igét körülveszik emberalkotta szabályokkal. Azzal vádolta őket, hogy magukhoz vették az ismeret kulcsát, vagyis visszatartották Isten Igéjét.