Skip to main content

03.29 A hatalom kérdése

OLVASNIVALÓ: 
Lukács 20,1-47

FEJEZETÜNK néhányszor a hatalom kérdését érinti, és az Úr Jézust úgy látjuk, mint Aki tekintélyt követel tanításának minden területén. Megkérdőjelezték hatalmát (1-8.v.) néhányan, akik úgy tűnik, a Szanhedrintől jövő küldöttséget alkották. Lehet, hogy a Bemerítő Jánossal kapcsolatos kérdés feltevésével nemcsak őszinteségüket vonta kétségbe, hanem vallási vezetői hatáskörüket is. Ha hivatali tisztségüknél és felelősségüknél fogva nem voltak képesek döntést hozni János felől, hogyan vezethették a népet, és hogyan alkothattak ítéletet Őróla, aki nagyobb volt Jánosnál? Ha valóban ismerték az igazságot János felől, és nem voltak hajlandók levonni azt a logikus következtetést, hogy Istentől van, az Úrnak nem volt szándékában szemet hunyni ilyen tisztességtelenség felett. Korábban már mondta nekik, hogy a mennyből szállt alá (Jn 6,32), és ők nagyon jól tudták, hogy hatalma honnan származott.

Jézus ezután kijelenti, hogy bár a vezetők némelyike tudta, hogy állítása megalapozott, akarattal elutasították a tekintélyét (9-18. v.). A szőlőskertben lévő gazdálkodók Izráel vezetői voltak, és felelősek voltak Istennek a nemzet gondozásáért és gyümölcsözéséért Isten számára. Elutasították a tulajdonos szolgáit (a prófétákat), és végül megölték azt, akit a Fiúként ismertek meg - az Örököst. Kivetették és megölték azért, hogy övék maradhasson az elvitathatatlan felsőbbség. Az Úr ünnepélyesen rámutatott, hogy az ilyen magatartás nem járhat sikerrel, hanem Isten ítélni fog.

Ellenségei próbára tették egy kérdéssel az adópénzről (19-26). Milyen csodálatos hatalommal kezelte ezt a fogas kérdést! Azt tanította, hogy vannak olyan dolgok, amelyekre a császár tarthat igényt, és olyan dolgok, amelyekre Isten tarthat igényt.

Arra válaszolva, amikor a saddúceusok kísérelték meg, hogy elbuktassák (27-38. v.), az Úr bemutatta, hogy ismerete a feltámadott életre is kiterjed.

Milyen szomorú volt hatalmának ez az állandó megkérdőjelezése! Lehetséges azonban, hogy mi is vétkezünk ebben. Figyeljük meg a 44. verset: „Dávid ...Urának mondja őt." Tegyük mi is ezt minden területen!