Skip to main content

03.30 A kevés is lehet sok

OLVASNIVALÓ: 
Lukács 21,1-38

ÉRDEKES MEGFIGYELNI, hogy a Szent Szellem hogyan hozott össze egy látszólag jelentéktelen eseményt és egy beszélgetést azokról a hatalmas eseményekről, amelyek Izráel történelmében voltak. Kevesen vették volna észre, amit az Úr megfigyelt (2. v.). Az 1. vers azt mondja, hogy „látta, hogy a gazdagok”; a 2. vers pedig azt, hogy „látott pedig egy szegény özvegyasszonyt is". Megjegyzés nélkül megfigyelhette volna, Ő azonban felhívta a figyelmet az asszonyra, és rámutatott, hogy jelentéktelennek látszó áldozata messze felülmúlta a gazdagok ajándékait. Végül is, amikor azok befejezték adakozásukat, maradt nekik elég; amikor az asszony fejezte be adakozását, neki semmije sem maradt. Adakozása 100%-os volt, de ajándéka mögött hívő szív található, amely felkészült arra, hogy a jövőt illetően Istenben bizakodjon. Dr. Joseph Parker a következőket mondta: „A bőség aranyát, amelyet azért adnak, mert nincsen rá szükség, Isten a feneketlen mélységbe dobja; de az aprópénzt, amelyet vérrel pengettek le, felemeli és belecsókolja az örökkévalóság aranyába."

A feljegyzés az Úrnak a jövővel kapcsolatos beszédére tér át, ami egyszerre közeli és távoli. Úgy tűnik, hogy váltogatta a kettőt, miközben tanítványaihoz beszélt. Szavait a történelemnek kell megmagyaráznia. Az 5-6. versben a templom Kr. u. 70-i lerombolása áll az előtérben; a 8-11. vers, úgy tűnik, azokra a napokra vonatkozik, amelyek közvetlenül megelőzik Krisztus dicsőségben való eljövetelét (12-19. v.). A „mind ezeknek előtte” kifejezés a tanítványok tapasztalatait beszéli el a Jeruzsálem elestéig terjedő időben; a 20-24. vers ismét Kr. u. 70-ről beszél; a 25-28. vers ismét előremegy azokra a napokra, amelyek megelőzik eljövetelét, mint Emberfiáét.

A „fügefa és miden fák” példázatában jelet ad arról, amikor a „nyár” Izráel számára közeledik. A fügefa ismét a növekedés jeleit mutatja majd, de ugyanígy a többi fa is. Izráel országára tekintve látjuk, hogy a fügefa kihajtja leveleit. Tovább tekintve látjuk szerteszét a felbukkanó nemzeteket, amelyek új nemzeti lét bizonyítékaival törnek előre. Szeretteim, „közel van az Isten országa” (31. v.) Figyeljük meg az Úr szavainak tekintélyt parancsoló voltát a 33. versben szereplő állításban.

Időzzünk el egy kicsit a következő szavaknál: „éjszakára pedig kimenve, a hegyen volt”. Vajon imádkozás céljából volt ott a Golgota előtt?