Skip to main content

04.02 Íme, a bámulatos látvány

OLVASNIVALÓ: 
Lukács 23,1-56

AHOGYAN EBBEN a fejezetben az Üdvözítőt szemléljük, „bámulatos látványban" van részünk minden elénk kerülő helyzetben. Elküldték Pilátushoz (1-5. vers), mert a zsidóknak nem volt joguk halálra adni. Pilátus számára, hogy halálos ítéletet hozhasson, olyan vádat kellett kiagyalniuk, amellyel ő foglalkozhatott, ezért politikai alapon vádolták. Pilátus hamar rájött, hogy a vád nem szilárd, és elküldte Heródeshez (6-12. v.), aki „semminek állította". Amint Jézust ez előtt a két uralkodó előtt látjuk, megfigyelhetjük a fogoly erkölcsi felsőbbrendűségét bírái felett.

Eljött a pillanat, amikor Pilátus „megítélte, hogy meglegyen, amit kértek" (24. v.). „Mikor pedig elmentek a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszítették" (33. v.). Isteni figyelem irányult erre a helyre, mióta kialakult az örök tanácsvégzés és elhatározás, hogy az embert meg kell váltani. Nem Júdás, Pilátus, Heródes és a zsidók juttatták oda, csak részvettek az időzítésben. Minden isteni módon el volt rendezve (Róm 5,6). Isten Fia eljött a világba, és hirdette: „íme itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat" (Zsid 10,9).

Lehetséges térben nagyon közel kerülni az Üdvözítőhöz, és mégis elveszni, és lehet messze lenni tőle, és mégis üdvözölni (39-43. v.). Nem volt senki azon a napon, aki látta a gonosztevőket a keresztjükön, és elképzelte volna, hogy mielőtt a nap lezárul számukra, egyikük a dicsőség Urával lesz a paradicsomban. Szívét megérintette Isten Szelleme, a férfi beismerte bűnét, és kérte az Úr segítségét. Ilyen körülmények között az Úr bizonyosan áldani fog; azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett A férfi bűnöző társa, aki testileg ugyanolyan közel volt az Úrhoz, megtérés nélkül halt meg.

Az emberi képzelet használhatatlan, amikor megpróbálja megérteni annak titkát, hogy „sötétség lett az egész tartományban" (44. v.). Emberi szem nem lehetett tanúja, amikor Isten a Fiát sújtotta a bűn miatt. Mi távol állunk ettől. Megpróbálunk mélyére hatolni a titoknak. Halljuk kiáltását a sötétségből: „Miért hagytál el engem?", később pedig azt, hogy „elvégeztetett". Messzebb, a templomban a kárpit kettészakadt, és hirtelen megnyílt az út Isten jelenlétébe.